Jancsi Nagypapája fafaragó volt. Így Karácsonyra kis „Bethlehemest” készített.
Jancsika nap mint nap figyelte, hogyan készülnek a kis fafigurák. Karácsonyra el is készült minden. A Nagyapa munkája befejeztével elindult, hogy a szülőknek segítsen a készülődésben.
A kis Jancsi csodálattal gyönyörködött a „művön”.
Csak nézte, nézte a Szent Családot… Különösen a kis JÉZUS ragadta meg a figyelmét.
Ahogy így nézte, nézegette: CSODA történt. A kis JÉZUS megelevenedett és a kis karját nyújtotta feléje… Jancsi örömmel és lelkesen válaszolt erre a mozdulatra:
JÉZUSKA Neked adom a legkedvesebb játékaimat: és sorolta, sorolta ezeket egymás után.
A kis JÉZUS azonban a fejével nemet intett, és meg is szólalt.
- Ezeket nem kérem.
- Hát akkor mivel ajándékozzalak meg Téged? – kérdezte Jancsi döbbenten.
- Három dolgot kérek tőled – volt a válasz.
- Mit adjak Neked? – mondta csodálkozva a kisfiú.
- Add nekem a reggeliző bögrédet!
- Azt nem lehet – válaszolta Jancsi – tudod reggel eltörtem.
- Add nekem mindazt, ami eltörött. Én majd éppé és egésszé teszem.
Add nekem az utolsó matematika dolgozatodat is!
- Az sajnos elégtelen lett – felelte bánatosan Jancsi.
- Add nekem mindazt, ami elégtelen! Én majd elégségessé teszem.
Add nekem a reggelinél Édesanyádnak adott válaszodat is.
- Azt nem lehet JÉZUSKA – válaszolta szomorúan: „Hazudtam” – és elpirult a fiú.
- Add nekem minden hazugságodat és bűnödet! Én majd eltörlöm ezeket!
- Igen! Mindent Neked adok kis JÉZUS! – kiáltotta Jancsi vidáman, s úgy érezte, hogy a gyermek JÉZUS most már a szívében van. Nem is látta mozdulni többet a kis JÉZUS-figurát a fa jászolkában. Mégis valami kimondhatatlanul nagy öröm töltötte el.
Ilyen boldog karácsonya még nem volt.