Történelmi tény, hogy amikor a második világháborúban a nácik le akarták rohanni Svájcot, egy kéz jelent meg az égen az ország felett, és a harckocsik motorja leállt. Minden próbálkozás ellenére a megszállásra készülők nem tudták beindítani járműveiket. Ekkor lecserélték az összes járműben az üzemanyagot. Így sem indultak be a motorok. Végül megkapták a visszavonulási parancsot. Érdekes módon ekkor már minden harci jármű motorja beindult.

Flüeli szent Miklós megvédte hazáját és népét. Nekünk is vannak nagy nemzeti szentjeink! Első szent királyunk: Szent ISTVÁN épen maradt jobbja égi jel.

Az utolsó: Boldog IV. Károly szent királyunknak nemcsak jobbja maradt épen, hanem az egész teste. Még nagyobb égi jel. Centenáriumát ünneplik az Égben.

És itt a Földön? A béke nagy szentje. Liturgikus emléknapja: október 21.

Ez nem halálának, hanem házasságkötésének évfordulója, így a példás házaséletére irányítja az Egyház a figyelmet, valamint arra, hogy a szentté válás egyik útja a házasságban is lehetséges.

Nagyon is aktuális lenne Őt kérnünk Hazánkért, családokért és most főleg a békéért.

Tökéletes családapa, hitves és az általános papságban igazi „papi lélek” volt – „Alter Christus”, szent uralkodó, Akit az Úr meghívott követésére, hogy szent vetőmaggá váljon. Meghalva, a földbe kerülve, sokszoros termést hozott, mivel a földi megpróbáltatások által megőrölve ISTEN Kenyerévé vált.

Vallotta, hogy egy uralkodó legszentebb kötelessége a BÉKE helyreállítása. Az első pillanattól kezdve ki akarta vezetni népeit az értelmetlen háborúból. Ő volt az egyetlen a vezető európai politikusok közül, aki támogatta XV. Benedek pápa megbékélést szolgáló erőfeszítéseit. Béketörekvéseiben legnagyobb támasza hitvese, (Isten szolgálója) Zita királyné volt. Már trónra lépésekor kiadott kiáltványában is a béke megteremtését nevezte meg fő feladatának: „Mindent meg akarok tenni, hogy a háború borzalmait és áldozatait a legrövidebb határidővel megszüntessem, a béke súlyosan hiányolt áldásait népeim számára visszanyerjem…”

„Minden erejét a béke megteremtésére fordította, támadások és meg nem értettség árán is. Ezért napjainkban is követendő példa számunkra, kinek közbejárását kérhetjük az emberiség békéjének érdekében.”
(emeritus XVI. Benedek pápa)

Közbejárását kérjük az emberiség békéjének érdekében!!!

„Károly király volt az egyetlen tisztességes ember, aki a háború alatt vezető helyen állott, de nem hallgattak rá. […] Őszintén akarta a békét, és éppen ezért gyűlölte őt az egész világ.” (Anatole France)

„A háborútól való iszonyodása és szenvedélyes törekvése a béke helyreállítására szintén nem csupán a politikai belátásból táplálkozott, hanem abból a forró emberszeretetből, melynek forrása nála az istenszeretet volt.” (Apponyi Albert)

Életeszméjét az utolsó napon így fogalmazta meg: „Igyekezetem mindig és mindenben az ISTEN Akaratának lehető legtisztább felismerése és követése volt, az emberileg elérhető legtökéletesebb módon.”

Lángoló áldozati szeretettel, megingathatatlan hitvallással tűnik ki korának vezető európai politikusai közül. Szabad akarattal vállalta a világias kötődésektől való eloldódást, valamint ISTEN Akaratának teljes önkéntes kiszolgáltatást annak minden következményével: „Sohasem fogom koronázási eskümet megszegni. Szent István koronája számomra szent. Életemet elvehetik, de az eskümet és a Szent Koronát soha!” Engesztelőáldozat volt Hazánkért, népünkért és a magyar korona szentségéért. Érettünk lett száműzve.

„Ha valaha visszatérek Magyarországra, úgy azt bizonyára nem uralkodási vágyból teszem. Töviskoronát viseltem eddig, és töviskorona az, amit Magyarország visszaadhat nekem. A koronázási eskü mindig azt jelentette számomra, hogy a király és a nemzet virágzásban és romlásban egyaránt össze kell, hogy kapcsolódjék.” Uralkodói hatalmát az Egyház társadalmi igazságosságáról szóló tanítása alapján gyakorolta. Ő hozott létre a világon először Népjóléti Minisztériumot: először Ausztriában, majd Magyarországon 1917-ben! Uralkodói hivatására úgy tekintett, mint Krisztus követésének áldozatos útjára. A rábízott népek iránti szeretete vezérelte cselekedeteiben, értük szentelte életét. Célja: demokratikusabb és szociálisan igazságosabb birodalom létrehozása volt. Szociális törvénykezésbe kezdett. Szociálisan érzékeny volt: A koronázási lakoma fogásait a budapesti hadikórházakba küldette. A magyar országgyűléstől ötven-ötvenezer aranyat kapott ő és Zita királynő: hadiözvegyek, hadiárvák megsegítésére fordította. Szerette a magyarokat, jól beszélte nyelvünket, s mint Koháry Antónia Mária dédunokája: ereiben magyar vér is csörgedezett. A király egyik utolsó kívánsága volt: gyermekeit öt magyar bencés szerzetes nevelje.

Különösen tisztelte az Oltáriszentséget gyerekkorától fogva: Minden lakóhelyén volt egy magánkápolna, ahol az Oltáriszentséget őrizték. Éjszakánként gyakran imádkozott egyedül az Eukarisztia előtt. Mindhárom „magyar szent király” nagyon tisztelte a Szűzanyát, de talán Boldog IV. Károly király volt a „legmáriásabb”! Életének legjelentősebb eseményei szombaton vagy Mária-ünnepeken történtek. Küzdelmeit rózsafüzérrel a kezében vívta meg. Erre hív minket is! Ragadjuk meg ezt a valóban lelki, szellemi fegyvert és védjük meg általa Mária országát, szeretett Hazánkat! A rózsafüzérrel háborúkat lehet megelőzni és megszüntetni. Rajtunk is múlik a béke!

Kezdjünk október 12-től kilencedet rózsafüzér-imával Károly királyunkkal liturgikus emléknapjára: október 21-re!