Bocsa József atya homiliája a Szent Anna-réten. 2017. május 1.

Az elmúlt napok, hetek történései arra késztettek, hogy többet foglalkozzam az engeszteléssel, Natália nővérrel, a Szent Anna-réti kápolnával, a velük kapcsolatos legfontosabb kérdésekkel.

  • Az egyik ilyen történés, hogy egy kötetet előkészítésén dolgozom az engesztelésről.

Azután a Háló közösségi központban való beszélgetés a témáról,

nigériai Barnabás a múlt héten Magyarországra látogatott, ezzel kapcsolatos történések

És végül ez a lovas zarándoklat és a közben forgatott film, amely ezt a címet visel: Látomások útján.

Azokat szeretném most megosztani veletek, amik összeálltak bennem, amik fontosak lettek számomra, amik megerősödtek bennem.

Az első, ami nagyon hangsúlyos lett, Magyarország engesztelő hivatása

  • Jól tudjuk mindnyájan ez valahol a Szűzanyának való felajánlással kezdődött, amelynek megvolt már egy előtörténete is.

A Szűzanyát édesanyánkul kaptuk a kereszten haldokló Jézusunktól ezután királynőknek Szent István királytól.

  • Jézus volt az engesztelő áldozat bűneinkért, ahogyan a szeretett tanítvány, János apostol fogalmazta.

Általa engesztelte ki Isten önmagával – az ő kereszthalála és feltámadása  által – a világot, a bűnbe, és ezáltal szenvedésekbe, halálba, kárhozatba hanyatló emberiséget.

Ebben az engesztelő műben, engesztelésben, kiengesztelésben Jézusnak a legszorosabb társa az ő édesanyja, a Szűzanya volt, a mi Nagyasszonyunk, és a szentistváni felajánlással a mi királynőnk.

Hogy a Szűzanya a mi királynőnk ezt mi magyarok azóta tudjuk.

Hogy nemcsak a mi királynőnk, hanem az egész világ királynője, azt nem olyan régóta tudja "hivatalosan", az Egyház által is elismerten az emberiség.

  • XII. Piusz pápa óta tudja, aki bevezette az Egyházban Szűz Máriának mint királynőnek az ünnepét 1955-ben. Először május 31-én volt ez az ünnep, a II. Vatikáni Zsinat utá az ő mennybevételének az ünnepe utáni napok egyikére, augusztus 22-ére került.

Eme ünnep bevezetésében minden bizonnyal szerepe volt a magyarságnak is, a magyarság hitének, aki már egy évezrede királynőjeként tisztelte a Szűzanyát, és Mária Natália nővérnek is és azoknak a jezsuita atyáknak, akik eljuttatták a pápához a nővér által kapott üzeneteket.

Natália nővérnél szerepel a Szűzanya királynősége mellett még egy jelző: a győzelmes vagy győzedelmes. Ennek nyomán a Szent Korona Lovagrend nevében is ott szerepel ez a jelző, amely szervezi itt hetente a szentmiséket, és az Engesztelő Mozgalom nevében is, amely ugyancsak sokat tesz az engesztelés terjesztéséért, és szorgalmazza itt a szentély felépülését.

A Szűzanya éppen most, ezekben az években, amiket most élünk, viszi végbe az ő győzelmét az ősi kígyó felett, amely neki már a Szentírás első lapjain megígértetett. Most nyer igazán tartalmat Vele kapcsolatban a győzelmes jelző.

És ő győzedelmeskedik minden  látszat ellenére. Hiszen  jelenleg úgy látszik, hogy nemcsak a kereszténység van kihalóban Európában, hanem az Európai Unio vezetőiben a józan ész is.

Egy szegény, de hitében élettel teli földrészről érkeztek ide Európába a Jézus szent véréről szóló ájtatosság, és akin keresztül ezeket kaptuk, ezeknek az üzeneteknek a közvetítője a nigériai Barnabás.

  • Amikor az elmúlt nyáron először Európa földjére lépett, Ezekiel próféta nyomán egy csontmezőről kellett prófétálnia, amely a mostani Európát, és benne a kereszténységet is jelképezi. Ez a próféciája elhangzott a múlt héten magyarországi látogatásán is. Hamarosan elkészül ennek a fordítása és olvasható lesz az engesztelok.hu oldalon, és előadásainak a videoi, hanganyagai is felkerülnek oda.

Ezeket a csontokat Jézus megostorozásakor és a kereszten kihulló szent vére, amelyet a Szűzanya összegyűjtött, és amivel meghint bennünket, fogja újra hússal körülvenni, és élővé tenni.

Amikor a Szűzanyát királynőnknek kaptuk, vele együtt kaptuk az ő engesztelő hivatását is, hiszen Fia mellett Ő az első és legnagyobb engesztelő, hiszen ő mindenben egy volt Szent Fiával, a megváltás, a kiengesztelés egész művében.

  • A mi engesztelő hivatásunk is ebben áll: mindenben támogatni Jézust – az ő misztikus testének a tagjaiként ugyanazt cselekedve, amit Ő cselekedett. Neki mindent, mindenünket, egész valónkat felajánlva, ahogyan Ő is utolsó leheletével felajánlotta magát a Mennyei Atyának: Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet. Mindenben teljesítve az Ő akaratát. Legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is.

A Szűzanya tökéletesen eggyé vált Szent Fiával az Ő Szentlélektől való fogantatásától kezdve a világra hozataláig, keresztre feszítéséig és feltámadásáig, mennybemeneteléig, és saját maga testestül-lelkestül való mennybe vételéig, ahonnét kifejtheti édesanyai és királynői hivatását.

Szent István királyunk felismerte a Szűzanyának ezt a hivatását. Neki ajánlotta már életében is gyakran magát, és nemzetét.

Amikor pedig ezt halála előtt ünnepélyesen is megtette azzal, hogy a Szűzanyának ajánlotta a koronáját, attól kezdve már nemcsak az ő koronája volt a Szentkorona, hanem a Szűzanya koronájává vált és az ő koronája azóta mindazzal együtt, amit egy korona jelképez és kifejez.

  • A mennyben a Szentháromságtól a Szűzanya egy mennyei koronát kapott.

A szentistváni felajánlás által pedig a magyar korona az Ő földi koronájává vált.

Nincs idő most itt a szenkoronatanba belebocsátkozni, és a Szentkoronával kapcsolatos  hiedelmekbe. Csak azt szeretném kifejezni, hogy a Szentkorona szentsége és a magyar történelemre, a magyar emberekre kifejtett hatása  elsősorban abban áll, hogy ez a Szűzanya földi koronája.

A magyar Szent Koronának nem mágikus hatásai vannak, hanem három ok miatt van mindmáig oly nagy hatása, olyannyira, hogy előtte megtérnek emberek, mint például az egyik vizsgálója, Csomor Lajos.

  • egy szent ereklye (sok ok miatt szent)
    • az ereklyéknek pedig csodatevő hatásuk van

azután egy az egyház által is megszentelt tárgy, amelyet a királykoronázásokkor egyházi szertartás keretei között használtak

harmadrészt pedig – és ez a legfontosabb – a Szűzanya földi koronája.

Nem csoda tehát, ha annyi csoda történik körülötte

A Szűzanya immár több mint 70 éve kérte, és azóta is folyamatosan kéri, hogy itt a Szent Anna-réten neki egy szentély épüljön, hogy azon keresztül jobban gyakorolni tudja felettünk magyarok felett és minden ember felett való királynői hatalmát.

  • Fel kellene végre épülnie és nemzeti szentélyünkké kellene ennek válnia és a nemzet egységénék is a kifejezőjévé

De ennek az egységnek, sajnos napjainkban is sok akadálya van.

A fölöttünk hatalmat gyakorolni akaróknak a megosztás, az egymással való szembefordítás a célja.

De nekünk, akik most itt vagyunk, és szentnek tartjuk ezt a helyet, nem szabad engednünk, hogy ez a kápolna is – amelynek falai még csak lelkileg-szellemileg állnak – a megosztás, a divide et impera eszköze lehessen azok kezében, akik ellenségnek tekintenek minket, és akadályozzák ennek a kápolnának a felépítését is.

  • Ennek a kápolnának engesztelő kápolnának kell lennie. Az engesztelésnek a célja pedig éppen az ellentéteknek az áthidalása, az Istennel, az embertársainkkal, az önmagunkkal való egységnek a munkálása.

E kápolna felépülése érdekében nem szabad semmiféle erőszakot alkalmazni!

Nem szabad azok ellen agitálni, akik nem látták még be e kápolna felépítésének a fontosságát!

Nem szabad azok ellen fordulnunk, akik úgy látszik ellenségei ennek az ügynek, ellenségei a nemzet és Európa igazi egyesítésének.

Mi mindnyájan – nemcsak azok akik itt vagyunk, és akik akarjuk ezt a kápolnát, ugyanannak az Atyának vagyunk a gyermekei, éppen ezért egymásnak a testvérei.

Akik ellenségnek tekintenek minket, azokért imádkoznunk kell, ahogyan Jézus tette akkor, amikor végbevitte kiengesztelő művét a kereszten.

Az égiek már többször is egyértelműen elmondták nekünk, hogy addig, amig a kápolnát akarók között megosztottság van, ellentétek vannak, amíg a kápolnát akarók közössége  nem egységes a szívében, addig nem lesz kápolna.

Az tény hogy sokmindenben eltér a véleményünk, a látásmódunk. És ezek az ellentétes vélemények megmaradnak.

Ezek ellenére kell megtalálnunk, kimunkálnunk az egységet.

Ne az ellentétekre tekintsünk, ne ezeket hangsúlyozzuk, hanem azt, amiben közösek vagyunk

  • Mindnyájan akarjuk ezt a kápolnát

Mindnyájan ugyanabban az Istenben hiszünk, aki a mi Mennyei Atyánk. Mindnyájan az Ő gyermekei, egymásnak pedig a testvérei vagyunk.

Mindnyájunknak Jézus Krisztus a megváltónk a Szűzanya pedig Jézus rendeléséből az édesanyánk, Szent István királyunk rendeléséből pedig a királynőnk.

Ne arra figyeljünk, ami elválaszt, hanem arra, ami összeköt minket.

  • Ami elválaszt, az csak egy sátáni káprázat.

Ami összeköt, a közös Atya és a Jézus által elhozott istenfiúság. Ez egy ontológiai valóság, a teremtettségünkből és megváltottságunkból következő létadottság.

A kettő nem azonos szint: a sátáni káprázat, és a teremtettség és a megváltottság.

  • Az előbbi szétfoszlik, az utóbbi örök.

És ez nemcsak egymással köt össze minket, azokat, akik itt vagyunk, és ugyanazt akarjuk, hanem még ellenségeinkkel is.

Ez az egység legyen szüntelenül a szemünk előtt, és törekedjünk azokkal is egységre, akik pillanatnyilag még ellenségeinknek látszanak – mi annak látjuk őket, vagy ők annak látnak minket.

A napokban mondta nekem valaki, hogy ő azt érzi a szívében, hogy olyan mozgalmat kellene elindítani, ami arra irányul, hogy testvéreinkké tegyük azokat, akik pillanatnyilag még – legalábbis a téves megítélések szerint – az ellenségeink.

  • Ezt kellene igazán tovább gondolnunk, hogy ezt hogyan tehetjük.
  • Ezen kellene nagy erőkkel munkálkodnunk.
  • Ez az engesztelés lényege: az ellenségek kibékítése, azon való munkálkodás.
  • Ez a legjobb munkálkodás ennek a kápolnának a felépítésén is.
  • Ez a legjobb munkálkodás Magyarország engesztelő hivatásának a kiteljesedésén is.

Ezen a ponton, a legfontosabb mondanivalóval fejezem be

  • Innen erről a helyről – vagy másként fogalmazva abból a kalitkából, amely Pio atya szerint Magyarország – nem a civakodás, nem az ellenségesség  ragadozó madarainak kell felszállniuk, hanem a béke galambjának. Az Istenben való egység, a szeretet, a mindenkivel való békességre törekvés és békességben élés galambjának.