“Mindszenty bíboros 1948. január 7-én saját kezűleg írt és aláírt végrendeletében
mondanivalóját két részre osztotta. A kettőt a kéziratban csillaggal, aszteriszkusszal választja el egymástól. Az első részben kifejezetten lelki kérdésekről szól. Mindenkinek köszönetet mond. Mindenkinek megbocsát, és alázatosan bocsánatot kér mindenkitől. Prímási kinevezésének elfogadására a következő módon emlékezik vissza: „A hercegprímási trónust harminchat órás töprengés és vergődés, két főpap és gyóntatóm meghallgatása után vállaltam, hogy a nehéz viszonyok közt esetleg további fél esztendőre ne késsék a betöltés, és abban a tudatban, hogy vagy fogság- vagy gyalázatviselő kell most ide, és erre – Isten segítségével – való vagyok”. Ehhez hozzáfűz egy megjegyzést, amelyből kitűnik, hogy a saját helyzetét is engesztelésnek fogja fel: „Hálát adok Istennek, hogy szent nevéért gyalázatot szenvedhettem, amit hazámért szívesen viseltem és ajánlottam fel”. A végrendelet lelki részének bezárásaként pedig kijelenti: „Az engesztelés ne lanyhuljon, hanem inkább erősödjék a Nagyasszony tisztelete szellemében”.
Ezek a szavak Erdő Péter bíboros szájából hangzottak el. Előadása élő formában itt hallgatható:
https://www.terrorhaza.hu/mozi/konferencia/erdo_peter_mindszenty_a_katolikus_puspok.html
Az előadás olvasható formában:
https://www.magyarkurir.hu/hirek/erdo-peter-biboros-eloadasa-mindszenty-konferencian
Mindszenty bíboros végrendelete előtt egy évvel adták ki a Magyar Püspöki Kar körlevelét az engesztelésről, amelyet első helyen ő írt alá.
