A Magyar Katolikus Püspöki kar 1946-os karácsonyi (engesztelésről szóló körlevele), amelyet 1947 január elsején tettek közzé.
(Összefoglaló ismertetés)
A körlevél az adott történelmi helyzet rövid bemutatásával kezdődik. A II. Világháború ugyan befejeződött, folynak a béketárgyalások, de közben telepítik ki a felvidéki magyarokat. „Tört földi remények”-etemleget a körlevél. Arra buzdít, hogy a Béke Fejedelméhez és a Béke Királynőjéhez forduljunk.
„Tört remények. Hiába várunk békét, hiába várjuk a borúfellegek távoztát, hazánk sorsának jobbrafordulását, keresztjeink könnyebbségét, a világ minden égtájáról sűrűsödő fohászok meghallgatását, a foglyok szabadulását. Hiába áhítjuk a magyarüldözés megszűnését, a kétségek és bizonytalanságok eloszlását, mezeink termő erejének visszatérését, a törvény és igazság diadalát, a kemény szívek megenyhülését, az éhezők kielégülését, a kolduscondrák eltűnését, a sorvadók életrekelését, a betegek gyógyulását, a bűnösök észretérését, a szomorúak vigasztalását, a végsőt vonaglók visszatérő életét. Amíg a bűnös Magyarország fölé nem magasodik az imádkozó- bűnbánó, arccal ̶ minden ,más helyett ̶ az Isten felé forduló, a természetfelettihez visszatérő, a lelkileg megújuló Magyarország, addig hagyjunk fel ezekkel a reményekkel.
Ahol ami reményünk él…Ha már a földi remények megint így elhervadtak, a békét ott kell keresnünk a Béke Fejedelménél és a Béke Királynőjénél; keresnünk, sürgetnünk, kérnünk kell érte szünet nélkül (Ap. csel. 12, 5), amíg meg nem kapjuk, amíg meg nem találjuk, és amíg a béke országa meg nem nyílik nekünk (Máté 21, 23). Mi, hívők, vegyük kezünkbe a béke szent ügyét, úgyhogy ostromoljuk meg az eget milliók és milliók alázatos, állhatatos imádságával és imádsággal egészen átitatott élettel.”
Ezután bemutatja a körlevél az engesztelés szentírási gyökereit „I.Kinyilatkoztatás…” Ebbe veszi bele ̶ nem külön kezeli ̶ az Egyház által elismert magánkinyilatkoztatásokat, Lourdes és Fatima példáját.
Majd az engesztelésnek a magyar hagyományban való bemutatása következik „II. A magyar történelem…”
Szól az engesztelésről az akkori (1946-os) Magyarországon „Általános engesztelés”
A Szeretetláng kinyilatkoztatások ugyan ekkor még nem hangzottak el, de már ebben a körlevélben feltűnik egy szó, egy mondat: Lángtenger kell az egész magyar földre imádságból, hitből és engesztelésből. Ezekkel felülhaladjuk a káromkodást és a vasárnap megszentségtelenítését; az Isten-tagadás, Egyház-bántás, az erkölcsi lazulás, a korrupció, a Tízparancsolat mindegyike sorozatos áthágásának sűrű szövevényét.”
Kiemelten, dőlt betűvel szerepel a körlevélben a következő mondat. Az ország városai, falvai, tanyái, hegyei, lakott helyei, katolikus intézményei, zárdái, iskolái, társulatai, családjai álljanak a nagy természetfeletti, nemzeti erőfeszítésbe, az egyetemes, a helyről-helyre az egész egyházközséget átfogó engesztelésbe.
Ezután ennek a nagy, stratégiai cél végrehajtásának a „Módozatai”: következnek. „A nagy cél eléréséhez arányban álló, hatalmas, imádkozó, engesztelő tábor kell. A gyermekek, betegek, szenvedők, öregek, nők imádságát támogassák a legények és férfiak. A papok, szerzetesek és szerzetesnők ajánlják fel fogadalmaikat, kötelező imádságaikat, önként vállalt keresztjeiket Jézus Szívének az Isten Anyja, Szeplőtelen Szíve által.
Mindent megelőzően a katolikus kötelességeket (mindennapi imádság, vasár- és ünnepnapi szentmise, péntek és Húsvét) mintaszerűen megtartjuk és hozzátartozóinkkal is megtartatjuk. A családi közös imát, ha máskor nem, legalább este vissza hozzuk és végezzük.”
Ezután egy 7 pontból álló engesztelési programot vázol fel a körlevél.
A körlevél végén „hogy a körlevél gondolatai feledésbe ne menjenek” egy 11 pontból álló cselekvési tervet vázolnak fel a magyar püspökök, amelyben rámutatnak azokra a konkrét gyakorlatokra, amelyekkel engesztelhetünk. Az előző 7 pontból sok minden ajánlható ma is. Ez a befejező 11 pont szinte változtatások nélkül ajánlható.
A körlevelet 14 főpásztor írta alá Mindszenty József bíboros, hercegprímás, esztergomi érsekkel az élen.