Bocsa József: Gyógyító szentmise Vác, Szent Anna templom 2025 márciu, 3. szombat

Bánat a szentmise elején

 

Mennyei Atyánk, Te a mai szentleckében azt ígérted, hogy letörölsz a szemünkről minden könnyet. Nem lesz többé halál, sem gyász, sem jajkiáltás, sem fáradság abban az új világban, amely Fiad második eljövetel után fog elérkezni. De most még ebben a világban élünk, és mindezek jelen vannak az életünkben. Ott vannak a szemünkben az önsajnálat, jobbik esetben a részvét könnyei. Add kérünk a bűnbánat könnyeit is a magunk, családunk, nemzetségünk, nemzetünk, az egyház és az emberiség bűnei miatt. Hogy felébredjen bennünk és minél több emberben a bánat.

Bocsánatot kérünk a magunk és hozzátartozóink, őseink bűnei miatt elsősorban Tőled és Szent Fiadtól és mindazoktól, akiket bűneinkkel megbántottunk.

A Miatyánkban arra tanítottál Fiad által, hogy mi is bocsássunk meg a minket bántóknak, mert csak így nyerhetünk mi magunk is megbocsátást. Megbocsátjuk most a magunk és hozzátartozóink, őseink, leszármazottaink nevében is a minket ért bántásokat. Visszavonjuk a meggondolatlanul, vagy szándékosan kimondott átkokat, és kérjük a Te atyai áldásodat magunkra, hozzátartozóinkra és ellenségeinkre is, ahogyan Szent Fiad a kereszten maga is tette.

Kérjük Szent Fiad egyetlen vércseppjét, amelyet értünk ontott, hogy lehulljanak rólunk a kötelékek, eltávozzanak a minket és a mieinket eddig fogva tartó gonosz lelkek, és kérjük a Szűzanya egyetlen könnycseppjét, amit értünk ontott, hogy gyógyulásunkra legyen. Kérjük most elsősorban a magunk számára Jézus és a Szűzanya egyesített vércseppjét és könnycseppjét, hogy gyógyulhassunk és szabadulhassunk általuk. És szeretnénk ezeket haza is vinni magunkkal és szeretteinkre, lakóhelyünkre hinteni, hogy ők is gyógyulhassanak és szabadulhassanak.

 

Homilia

Az elmúlt alkalommal az un. generációs átkokkal foglalkoztunk, amelyek az Istennel való szembefordulás következményei, valamint a születés körüli, azzal kapcsolatos átkokkal, sérülésekkel, amelyek mélyen bele tudnak ivódni a személyiségbe.

Ezek a szentmisék gyógyító szentmisékként indultak immár 20 éve. Az évek során kiderült, hogy nemcsak az egyénnek kell gyógyulnia, hanem a családnak is. Sőt vannak olyan betegségek, megkötözöttségek, amelyek gyökerei még távolabbra nyúlnak, generációkat ívelnek át.

Most is az egyén gyógyulásán és szabadulásán van a fő hangsúly, mindenki elsősorban a saját életéért, döntéseiért felelős. De ha az egyén gyógyul, az hatással van a családjára is, és ha az egyén Istenhez közelebb kerül és munkálkodik a családja, családfája gyógyulásán is, az visszahat a saját gyógyulására is.

Három hónappal ezelőtt a családfagyógyuláson volt a főbb hangsúly, a születéssel kapcsolatos sérüléseken és az anyaméhben elszenvedett sérüléseken, most a csecsemőkorban, a kisgyermekkorban elszenvedett sérülésekről lesz szó. Adni fogok egy kis pszichológiai magyarázatot, majd ahhoz kapcsolódóan fogok imát mondani a sérülések gyógyulásáért. Akár gyermekként, akár szülőként, nagyszülőként van jelen itt bárki közületek, a gyógyulás történni fog a saját ráhangolódás és hit mértékében.

Mi adja meg egy csecsemőnek az élethez szükségers biztonságot? Szükei, gondozói.

A legtöbb mentális sérülést betegséget ebben a korban szedi össze a gyermek. Nem tud kapcsolatokba lépni. Nem tanították meg neki, hogy hogyan kapcsolódjon önmagához és másokhoz, hogyan alakítson ki helyes kapcsolatokat másokkal és önmagával.

Nagyon sok megbetegedési lehetőség van. Ezek közül szándékozom elővenni most és a következő alkalmakon néhányat, és ezek gyógyulásáért imádkozunk. És ha megtörnek ezek a rossz, helytelen pszichés mintázatok, akkor a családfánk is gyógyul, mi már nem fogjuk átörökíteni azokat a hibás mintázatokat.

Már a 2 hónappal ezelőtti alkalommal is szó volt ezekről, de inkább egy pszichológiai leírást adtam, most szeretnék konkrétan is imádkozni ezen sérülések gyógyulásáért.

A pszichológiai fejtegetésekhez Mogyorósy Révész Zsuzsanna: Érzelemszabályozás a gyakorlatban c. könyvét veszem alapul. Az ő megfogalmazásait követem.

Általánosságban fogalmazva miknek kell gyógyulnia bennünk?

A krizisállapotoknak és a traumáknak, ill. az ezek miatt kialakuló helytelen, rossz viselkedési módoknak. A krízis egy lélektanilag kritikus állapotot jelent. Vannak fejlődési krízisek. Ezek akkor jelentkeznek, amikor a személyiségfejlődés során új készségeket kell elsajátítanunk. Az életünk már nem folyhat tovább ugyanúgy, mint addig. Ilyen például a kisgyerek szobatisztává válása vagy az iskola megkezdése. Ugyanígy egy párkapcsolatban „normális” krízisállapotot idéz elő az első gyermek születése, vagy később a gyermekek kirepülése a családból.

A krízisállapotot leggyakrabban kiváltó okok: gyász, válás, baleset, súlyos betegség, munkanélküliség, nyugdíjazás, egyéb családi és anyagi problémák

Ima

Mennyei Atyánk, Te vagy a mi Teremtőnk, és előtted zajlik egész életünk. Fiad azt mondta, hogy egyetlen hajunk szála sem hullhat le a te tudtod és akaratod nélkül. Köszönjük, hogy életünk krízisállapotai is mind a Te tudtoddal történtek, és azt szolgálták, hogy növekedjünk a szabadságban, az önállóságban. Ilyen volt az, amikor szobatisztává váltunk, és így már egy nagyobb közösségbe is beléphettünk, mert növekedett önállóságunk. Te tudod, hogy ez nálunk vagy gyermekeinknél, unokáinknál hogyan zajlott. Köszönjük, hogy segítettél szüleink, hozzátartozóink által ebben az önállósodásban.

Köszönjük hogy elsegítettél a bölcsödébe, az óvodába és az iskolába, hogy növekehetett szabadságunk és önállóságunk.

Elvágjuk most a türelmetlenség, a makacsság, a megszégyenítés, az elhagyatottságérzés kötelékeit, a félelem, az elszigetelődés kötelékeit, ellene mondunk azoknak a lelkeknek, amelyek igyekeztek magunba zárni, eltiporni minket.

Atyánk, Te vagy az élet és a halál ura, te szabod meg minden élet földi hosszát, és te még a halálból, a balesetekből, a válásokból, a súlyos betegségekből, munkanélküliségből is tudsz jót kihozni. Elszakítasz földi szálakat, kapcsolatokat, hogy a Veled való szeretet kapcsolataink erősödjenek. Kiveszel a kezünkből földi támaszokat, hogy egyre jobban Rád támaszkodjunk. Engeded, hogy felnőjenek gyermekeink, és kirepüljenek a családból. Segíts, hogy elengedjük őket, ne kössük magunkhoz őket, hogy mindenki járhassa a maga útját. Köszönjük, hogy eddig gondoskodhattunk róluk. De most Rád bízzuk őket, hogy Te viseld gondjukat.

Eléd hozzuk életünk minden krízishelyzetét. Bocsáss meg, ha eddig Téged vádoltunk volna miattuk, és hogy nem vettük észre ezek mögött a Te növelő, gondoskodó, önállóságra segítő atyai kezedet.

 

A másik, aminek a kríziseken túl gyógyulnia kell bennünk, azok a traumák.

Traumának akkor nevezünk egy eseményt, ha váratlan, és annyira intenzív a hatása, hogy azonnali érzelmi sokkal járó pszichés szétesettséghez vezet.

Okait tekintve ezek kétfélék lehetnek: 1. Valamilyen külső, személytelen hatás, például természeti katasztrófa, előre nem látható baleset vagy betegség. 2. A személyek, embertársaink által okozott traumák. Különösen ártalmasak az úgynevezett kapcsolati traumák, amikor épp az okoz fájdalmat, sérülést, akiben megbízunk, akitől függünk. Ha ez gyermekkorban történik, és az elkövető a szülő vagy egy családtag, akkor fejlődési traumáról beszélünk.

A legsúlyosabb traumákat a rosszul működő, a pszichológia nyelvén fogalmazva diszfunkcionális család okozza. Ebben megszégyenítések, bántalmazások történnek (fizikailag, verbálisan, érzelmi szinten, esetleg szexuális bántalmazások is). A 2. tipusa az ilyen diszfunkcionális családnak az elhanyagolás, amelyben a gyeremek fizikai és érzelmi szükségletei nem nyernek kielégítést. A 3. tipusa ennek a család működés zavarai. Ahol bántalmazáson túl (többnyire az anyát vagy más családtagot bántalmaznak), ahol mentális betegségek vannak, alkoholizmus, kábítószer vagy egyéb szerhasználat, válás vagy egyenesen a világi igazságszolgáltatás által is büntetett cselekedetek történnek a családban.

Milyen rombolásokat, káros viselkedéseket okoznak ezek a gyermekekben? 1. Közeledés, távolodás egyszerre. A következetlenség miatt a gyerek tartani kezd a szülőtől, egyszerre két érzés van benne jelen: a vágy a kapcsolódásra és a szorongás, félelem. A szülőhöz egyszerre szeretne közeledni, hiszen gondoskodásra szorul, szeretetre vágyik, és ugyanakkor bizalmatlan, fél is tőle, ami távolodásra inti. 2. Nem tud határokat húzni. Nem tanulja meg, hogyan védje meg a határait, ezért későbbi életkorban is bántalmazások elszenvedőjévé válhat. 3. Bizonytalan énkép, szülőkép. A bizonytalanság és a kiszámíthatatlanság miatt nem alakul ki egységes, jól körvonalazott képe sem a szülőről, sem önmagáról. 4. Talán a legsúlyosabb következmény az un. töredezett én kialakulása. Énje töredezett marad, a különböző érzelmi állapotokhoz különbözőképpen működő énrészek tartoznak, amelyek egymással csak részben vannak vagy egyáltalán nincsenek kapcsolatban. Mivel kiszámíthatalanul hol ezt, hol azt éli meg, többnyire nem dicsérik, hanem inkább vádolják, hibáztatják mások bűnei miatt is a gyermeket, a megterhelő események alatt az átélés folyamatossága megszakad egy nagy bizonytalanság alakul ki benne. Az ilyen gyermeket ért élmények nem értelmezhetők, ezért lehetetlenné válik a reális tájékozódás, nincsenek stabil viszonyítási pontok az életében. A saját teste, testrészei mintha önálló életet élnének. Nem tudja, honnét jönnek bizonyos gondolatok, érzelmek benne. Az átélt események sem fűzhetők fel számára egy fonálra, hanem a vele történt események emléke is töredezetté válik.

Ilyen háttérrel a személynek önmagáról és másokról is ellentmondásos képe alakul ki. Mások érzelmeit, viselkedését sok esetben félreértelmezi, könnyen kibillenthető az egyensúlyi állapotból. A megterhelő élethelyzetek kihívásaira elsősorban érzelem- és indulatvezérelt cselekvésekkel reagál. Az ártalmas élményekkel teli gyermekkor sok esetben személyiségzavarhoz vezet. Az ilyen gyermekek már az iskolában is külön foglalkozásokat igényelnek.

 

Ima

Jézus, a te szent nevedben ellene mondunk a megszégyenítés, a bántalmazás, az erőszak, az elhagyatottság lelkeinek, a szétesést, töredezettséget okozó lelkeknek, az értelmetlenség, a káosz, a zűrzavar lelkeinek, a félreértelmezés, az indulatvezérelt cselekvés lelkeinek, a különféle személyiségzavarokat okozó lelkeknek. Elvágjuk az általuk kialakult kötelékeket, szétzúzzuk a gúzsba kötő bilincseket, és mindezeket odahelyezzük Jézus Szent Vérének tengerébe, hogy ezek mind megsemmisüljenek, hogy a sátán és a többi gonosz lélek minden mérge, mocska eltávozzon.

Urunk Jézus, miután elfogtak téged az Olajfák Hegyén sokszorosan megkínoztak, és mielőtt a Golgotára értél és keresztre feszítettek, már többszörösen meg kellett volna halnod az elszenvedett sérülések miatt. De mégis életben tartott téged a Mennyei Atya, és a Te irántunk való szereteted, hogy beteljesíthesd megváltásunk művét.

Te hordoztad el a mi testi és lelki sebeinket, sebeid által nyerünk mi gyógyulást. Eléd hozzuk most mindazokat a traumákat, amiket átéltünk, vagy amelyeket szüleink, gyermekeink, unokáink átéltek a gonosz lelkek irigysége, kínzásai következtében. Köszönjük, hogy a sok trauma ellenére mégis megőriztél minket, hogy nem vesztünk el azokban, megóvtál a katasztrófákban, balesetekben, betegségekben, bántalmazásokban, kimentettél ezekből a rosszul működő családokból, vagy ha még ezekben kellene nekünk vagy szeretteinknek élnünk, Te már elkészítetted a szabadulás útját.

Te látod, hogy mi az, ami még gyógyulásra vár bennünk, gyermekeinkben, unokáinkban. Ha mi voltunk az okozói ezeknek a traumáknak, bánjuk bűnös viselkedésünket, bocsánatot kérünk az áldozatoktól, és vágyunk arra, hogy igazi szeretetben tudjunk élni szeretteinkkel. Ám ez olyan nehéznek, talán lehetetlennek is tűnik számunkra. De köszönjük, hogy nekünk adtad a Szent Családot, és minket is tagjaivá tettél e családnak, ahol van egy szerető édesanyánk, egy szerető édesapánk, és egy szerető testvérünk, ahol minden seb begyógyul, minden félelem, minden rémálom szétoszlik, ahol önmagunk lehetünk, ahol biztonságban érezhetjük magunkat, ahol árad a szeretet, ahol nem kell megvédeni magunkat, mert óvó szeretettel vesznek körül, ahol elengedhetjük magunkat, ahol nem leselkedik ránk semmiféle veszély, ahol oltalomban részesülünk, ahol minden érzésünket, örömünket, bánatunkat, fájdalmunkat kimodhatjuk, ahol nem utasítanak el, nem aláznak meg, hanem szeretettel gyógyítanak, és elűzik a gonoszt.

Jézus, köszönjük, hogy minket saját földi családod tagjává fogadtál, amikor a kereszten János apostolnak azt mondtad: íme a te anyád, és édeanyádnak: íme a te fiad. És köszönjük, hogy emberré válásod, nyilvános működésed, halálod és feltámadásod által a Szentháromság családjába is beemeltél. Küldd el Szentlelkedet, angyalaidat és szentjeidet, vagy adj olyan földi angyalt mellénk, akinek az oltalmában gyógyulhatunk, erősödhetünk, megtanulhatunk olyan viselkedésmódokat, magunkra ölthetün olyan erényeket, amelyek még hiányoznak az életünkből. Hogy ezáltal hendikepes gyermekekből királyi gyermekekké váljunk, akikre gondosan figyelnek, akiket minden veszélytől óvnak, akiket minden az élethez szükségesre megtanítanak.

Köszönjük, hogy ebben a szentmisében is tanítasz a bűnbánatra, a megbocsátásra, a bocsánatkérésre, önmagunk megvédésére a gonosz lelkek és földi csatlósaik ellen. Köszönjük, hogy megtanítasz arra, hogyan mondjunk ellent a gonosznak, és hogyan kérjünk segítséget Tőled, és azoktól, akik hozzád tartoznak.

Köszönjük, hogy elvágsz most minden gonosz köteléket az életünkben, leoldasz rólunk minden bilincset, és megnyitod szemünket a gonosz lelkek cselvetéseire, és megtanítasz arra, hogy legyünk körültekintőek és ne sétáljunk bele óvatlanul az általuk nekük készített csapdákba.

Köszönjük Atyánk, hogy Nálad – a Szentháromságban és a Szent Családban gyógyulásra, oltalomra, békességre találunk, és hogy eltöltesz minket szereteteddel.