Bocsa József: Gyógyító mise 2025. 3. szombat, Vác, Szent Anna Templom

 

Az előző alkalmakkor a születésünk előtti, születés alatti és a kisgyermekkorban átélt sérülésekről, azok gyógyulásáról volt szó.

A mai alkalommal ez utóbbit folytatjuk. Mikről lesz szó? A tartós negatív érzelmi állapotokról, a megszégyenítésről, megszégyenülésről, a kirekesztettségről és ezek következményeiről, köznapi nyelven szólva a hisztiről és a megfelelési kényszerről. Ezekből való gyógyulásért fogunk imádkozni.

Most is Mogyorósy-Révész Zsuzsanna – Érzelemszabályozás gyakorlatban c. könyvét veszem alapul, néhol szó szerint idézve az ő megfogalmazásait, de más összefüggésekbe, egyértelműen vallásos kontextusba helyezve azokat.

Vessünk előbb néhány pillantást az érzelmekre

Ha az ember tartósan sok negatív érzelem halmozódik fel, hosszan ezek hatása alatt, ilyen lelkiállapotokban van, annak következtében mindenféle pótcselekvések és függőségek alakulnak ki. Ha valaki gyakran él meg – különösen gyermekként – nagy feszültséggel járó negatív érzelmi állapotokat (például félelmet, dühöt) anélkül, hogy pozitív érzelmei is rendszeresen lennének (például békés nyugalom, öröm, jókedvű lelkesedés), egy idő után kerülni fogja az érzelmekkel járó helyzeteket. Ez belső ürességérzést okoz, később pedig a világ, a kapcsolatok iránti érdeklődés elvesztéséhez vagy káros kompenzációs viselkedéshez (például függőségekhez) vezethet.

A közhiedelem azt tartja, hogy az érzelmek jönnek-mennek, mint a felhők, nem tudunk rájuk hatni, ki vagyunk nekik szolgáltatva. De ez nem így van, mert arra igenis van ráhatásunk, hogy mit kezdjünk az érzelmeinkkel.

Érzelmeink megélését, értelmezését és kifejezését képesek vagyunk befolyásolni. Vagyis azt, hogy milyen jelentőséget tulajdonítunk nekik, hogy nem elfojtjuk őket, hanem kifejezzük, de olyan formában, hogy lehetőleg másokat ne bántsunk velük.

Csillapíthatjuk, gátolhatjuk, mérsékelhetjük intenzitásukat.

Megtanulhatjuk kerülni a destruktív, romboló, káros érzelmeket, és fejleszteni a pozitívokat

Inkább a rossz, a negatív érzelmekre kell nagyobb figyelmet fordítanunk, bár a túlzott örömnek, jókedvnek is lehetnek káros következményei.

A rossz, a negatív érzelmek rossz, negatív lelkiállapotokba helyezhetnek, és ezekbe beleragadhat az ember. Az ilyen negatív érzelmek hatására csökken belső stabilitásunk, figyelmünket a környezet, a zavaró ingerek felé fordítjuk, gondolkodásunk kritikusabbá válik, nagyobb eséllyel vesszük észre a hibákat. Ez még önmagában nem lenne baj, de ha a hibákra koncentrálunk, és nem megfelelő módon tesszük szóvá azokat, abból komoly konfliktusok, megbántódások keletkezhetnek, másokkal való kapcsolataink sérülhetnek.

Érzelmeinket felfoghatjuk „forgalmi jelzőlámpákként” is. Üzenhetnek, hogy indulhatunk, álljunk meg, lassítsunk, gyorsítsunk. Az érzelmek hasonlók a testi fájdalmakhoz. Amikor „kopogtatnak”, valami lényegeset akarnak mondani. Ha nem vesszük észre, ha elnyomjuk, kizárjuk őket, akkor egyre erősebb jelzéseket fognak adni, ahelyett, hogy elmúlnának – hasonlóan a fájdalmakhoz. A fájdalmak jelzik, hogy valahol betegség van a szervezetünkben, aminek gyógyulnia kell. Ugyanígy a negatív érzelmek jelzik, hogy baj van a kedélyállapotunkkal, valami változásra, gyógyulásra van szüksége lelkünknek, pszichénknek.

A negatív érzelmek csak akkor enyhülnek vagy múlhatnak el, ha időt adunk magunknak arra, hogy kapcsolatba kerüljünk velük, ha meghallgatjuk az üzenetüket, bármilyen nehéz vagy kellemetlen is, amit jeleznek.

Fontos megfelelő formában érzelmeink kifejezése is, mert ha elrejtjük őket beleragadhat az ember a rossz lelki állapotokba. Fontos legalább önmagunk előtt elismernünk pl. ha szeretet helyett éppen harag, vagy szomorúság van bennünk.

A szerző, akitől idézünk, ezt írja. Hányszor hallottam ezt a mondatot: „A testvért/szülőt szeretni kell!” Igaz, nagyon jó dolog szeretni a hozzátartozóinkat, de lehetetlen folyamatosan, minden körülmények között szeretetet érezni. Néha óriási megkönnyebbülés bevallani magunknak – és erre legtöbbször csak felnőttként nyílik lehetőségünk –, hogy harag vagy bánat van bennünk a szeretet helyett. Pedig éppen ettől tud elmúlni, változni a megterhelő érzés! Érzelmeink bezárása, lezárása, elrejtése csak konzervál bizonyos negatív lelkiállapotokat, akadályt állít a változás elé.

 

Ennyit az érzelmekről. A továbbiakban megszégyenítésről lesz szó.

 

A helytelen, káros nevelési módszerek között szerepel a megszégyenítés

Mi történik a megszégyenítésben?

Leforrázás, lefagyás, kirekesztettség, megalázottság.

Amikor megszégyenítenek minket az első pillanatban úgy érezzük, mintha leforráznának (piros lesz a fejünk és nyakunk). Ezt szinte azonnal követi a lefagyás, ami képtelenné tesz arra, hogy kiálljunk magunkért, mozdulatlanná, tehetetlenné dermedünk.

A szégyen együtt jár a kirekesztettség érzésével is. „Más vagyok, mint ők.” Ez a másság egyúttal azt is jelenti, hogy „kevesebb vagyok”, hiszen a számomra fontos, jelentős személy vagy csoport az, amely elítéli, vagy negligálja a viselkedésemet vagy az érzésemet.

A megszégyenítés velejárója a megalázottság, amely az önbecsülés zuhanása is társul.

Ezek a negatív érzések, lelki állapotok, ha hosszan ilyenekben vagyunk, tartóssá válnak, rögzülnek, kiterjednek. A megszégyenítés képei, a megalázó szavak állóképként vésődnek be az elmébe. Később valahányszor megérintődik ez az emlék, újra elborítanak az érzések: a forróság és a lefagyás. Ez a „jegesedés” egyre több dologra terjed ki, lefagy mindaz, ami emlékeztet az eredeti élményre, hozzáfagy minden, ami megérinti. Sokasodnak azok az élethelyzetek, amelyeket igyekszünk elkerülni, mert úgy érezzük, nem tudunk bánni velük. Szabadságunk egyre inkább bekorlátozódik. Pedig Isten szabadnak teremtett minket.

A megszégyenítés egyúttal stigmatizáció is, olyan, mintha egy bélyeget nyomnának az emberre. Ennek tartós negatív hatása van. A bélyeg, a címke az énkép részévé válik, beleég a személyiségbe, és hosszú távon befolyásolja a viselkedést: csökkent önbizalomhoz, a kapcsolatok elkerüléséhez vagy épp a normaszegés folytatásához vezet.

Nem véletlen, hogy az elnyomó rendszerek és az ilyen belállítottságú emberek előszeretettel alkalmazzák a megalázást, megszégyenítést azért, hogy összetörjék, tehetetlenné, megküzdésre képtelenné tegyék az áldozatot.

A megszégyenítés nem feltétlenül gonoszságból fakad, hanem lehet rossz családi beidegződés, mintázat.

Miért szokták alkalmazni az emberek a megszégyenítést? A helytelen viselkedést jelezni kell, ha másként nem megy valamilyen büntetéssel, hogy a szabályszegő érezze, hogy helytelenül cselekedett. Ez fontos része a nevelésnek. De ügyelni kell arra, hogy ne a személy érezze magát elítélve, hanem csak a helytelen viselkedést ítéljük el. És a helyreigazítást kövesse a „visszafogadás”. A normális sorrend, hogy a normaszegés után történjék bocsánatkérés is a visszafogadás előtt. Csak a visszafogadás által oldódik a szégyen fájdalma, és tud újra épülni az önbecsülés, amely nélkülözhetetlenül fontos a személyiségfejlődésben

Az ember alapvető szükségleteihez tartozik a valahová tartozás, a mások általi elfogadottság. Mindkettő fontos, az autonómia, az individuumként, az egyénként való létezés, de a mások közötti „elvegyülés”, a másokkal való „együttrezgés”, a másokkal való összhang is.

Ezek hiányának a mutatója, negatív következménye két fajta magatartás. Az egyik a hisztizés, vagyis jelenetek rendezése, heves indulatok kifejezése, a másik a megfelelési kényszer. Nézzük meg ezeket kicsit közelebbről!

Hisztizés, heves indulatok, jelenetek produkálása azoknál gyakori, akiknél a saját én nem erősödött meg kellőképpen, ezt az önálló énjét elnyomták. Az ilyen pici gyermekek az első dackorszakban azt tanulták meg, hogy sírással, ordítozással, nagy jelenetekkel, indulatokkal, heves érzelmekkel – hétköznapi szóhasználattal élve: „hisztivel” – mégiscsak el lehet érni valamit, befolyásolhatók a nagy hatalmú felnőttek. Ők a későbbi kapcsolatokban is gyakran választják majd az érdekérvényesítésnek ezt a módját. Az a felnőtt, aki csak heves indulatokkal, a mások tűréshatárának feszegetésével, fenyegetéssel képes hatni a környezetére, valójában csupán látszatra felnőtt

A másik véglet a megfelelési kényszer. Annak számára, akinek sérült a mások általi, a közösség általi elfogadottsága, annak rendkívül fontos lesz, hogy megfeleljen, igazodjon a dominánsabb személyek vagy csoportok elvárásaihoz. Az ilyen személynél a mások véleménye, érzései többet nyomnak a latban, mint a sajátjai. Sokkal fontosabb, hogy mit várnak el tőle, mint az, amit ő maga szeretne. Nehezen meri elmondani a saját álláspontját, megmutatni a saját érzéseit, ezért háttérbe szorítja a vágyait, törekvéseit. Saját „könyvének” mellékszereplőjeként él, legfeljebb csak titkon reménykedik a főszerepben

 

Eddig volt a leírási rész. Ennek az volt a szerepe, hogy jobban értsük mik is zajlanak bennünk, másokban. A pszichológiának megvannak a felsorolt negatívumokra a maga terápiái. Mi most imádkozni fogunk ezeknek a sérüléseknek a gyógyulásáért.

 

Atyánk, Te vagy a mi Teremtőnk. Mindnyájunkat külön-külön személyesen teremtettél és szeretsz. De nem csak úgy a világba helyeztél minket, hanem családba, közösségbe, vérszerinti és lelki családba. Te ismered szüleink, nagyszüleink, testvéreink, őseink gyengeségeit, megkötözöttségeit, és azt is, hogy ezek miatt hogyan sérültünk, milyen meg nem értésekben, elutasítottságokban volt részünk, milyen negatív érzelmek uralkodtak el rajtunk, és ezek által hogyan torzult személyiségünk.

Elvágjuk most azokat a kötelékeket, amelyek szüleinkre, nagyszüleinkre, őseinkre nehezedtek, amelyek vakká, érzéketlenné, tudatlanná tették őket, amelyek által nem ismerték fel a pici, majd egyre növekvő gyermek szükségleteit, hogy csak a rosszat, a negatívat látták és büntetésekkel, megaláztatásokkal, szidalmakkal akarták a rosszat lefaragni rólunk. Megtörjük most ezeket a generációkról generációkra öröklődő átkokat az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében!

És megtörjük a megaláztatások, megszégyenítések, kirekesztések, a családba, a közösségbe való vissza nem fogadás átkait, szétzúzzuk a pecsétek, a megbélyegzések átkait, az elutasítottság, a heves indulatok átkait, a másoknak való megfelelési kényszereknek az átkait. Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében!

Megtörjük a nagy feszültségekkel járó érzelmi állapotok, a félelem, a harag, a tehetetlenség, a kiszolgáltatottság átkait, a pótcselekvések, a kompenzációs viselkedések, a különféle függőségek átkait, az evésbe-ivásba menekülés, a szexuális kielégüléskeresés átkait, a játékszenvedély, a kábítószer, a nikotin, a mindenféle pótcselekvések átkait az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.

Mindezeket az átkokat, kötelékeket, bilincseket, a gonosz lelkek minden viselkedésünket eltorzító, a szeretet útjáról letérítő manővereit, csapdáit, cselvetéseit oda helyezzük Jézus Krisztus szent Vérének tengerébe, hogy ott ezek mind megsemmisüljenek, hogy sátán minden mocska, mérge eltávozzon életünkből, szeretteink életéből. Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.

Jézus Szent nevében ellene mondunk mindezeknek a gonosz lelkeknek. a megszégyenítés, a megalázás, a kirekesztés lelkeinek, a megbocsátani nem tudás, nem akarás, a sértődöttség lelkeinek; a másoknak való megfelelési kényszer, és a hisztéria, erőszakos érdekérvényesítés szellemiségének; a mindenféle negatív lelkiállapotot előidéző, azokba belemerevítő, fagyasztó, bénító, félelmeket, rettegést keltő lelkeknek; a káros kompenzációkat, pótcselekvéseket előidéző lelkeknek, a mindenféle függőséget okozó lelkeknek. Odaparancsoljuk ezeket Jézus Krisztus keresztjéhez, a Szűzanya lábai alá, hogy Ők taszítsák vissza ezeket a kárhozat helyére. Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.

Bezárjuk a pokolnak, az alvilágnak a kapuit, ajtóit, hasadékait, réseit, hogy ezek a lelkek ne tudjanak kijönni és újra birtokba venni régi lakóhelyüket, és megtiltjuk nekik, hogy új lakóhelyeket keressenek maguknak. A Szűzanya a sarkával, és Jézus Krisztus a kereszten és a feltámadásban aratott diadalával, hatalmával taszítsa vissza ezeket véglegesen a kárhozat helyére. Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.

Jézus, mond ki nekünk személyesen is azokat a szavakat, amelyeket a kereszten mondtál Édesanyádnak és az apostolnak: „Íme a te fiad, íme a te anyád!” Végy fel minket is a Szentcsaládba, hogy ott gyógyuljon minden elutasítottság, betegség, helytelen, rossz beidegződés, viselkedésmód. Mutasd meg nekünk a Szűzanyával és a te földi édesapáddal, Szent Józseffel együtt, hogy ők valóságosan is a mi szüleink, Te pedig a testvérünk vagy.

Jézus, Szűzanya, Szent József, mutassátok meg nekünk, hogy megtapasztalhassuk, hogy milyen a feltételek nélküli szeretet: ha mi vétünk is újra meg újra, és letérünk a szeretet útjáról, ti akkor is szerettek minket, szelíden tereltek vissza újra meg újra a szeretet útjára.

Segítsetek, hogy megtapasztaljuk, hogy nem kell állandóan befeszülnünk, támadásoktól tartanunk, saját érdekeinket érvényesítenünk, hanem a Mennyei Atya mindenben gondoskodik rólunk, megad minden a földi élethez és a boldog örök élethez szükségeset számunkra. És levesz rólunk minden bélyeget, pecsétet, amit mások és főleg másokon keresztül a gonosz lelkek ránk aggattak.

Segítsetek, hogy átélhessük a közös istengyeremekség kegyelmét, hiszen mindnyájunknak egy közös Atyánk van. Jézusunk, Szentlélek, Szűzanyánk, Szent József segítsetek, hogy olyan viszonyba kerüljünk a Mennyei Atyával és veletek amilyen viszonyban Ti vagytok egymással! Ámen.