Rengetegen ismerték, szerették. Igazi apostoli lélek volt. Külön apostoli szolgálata, németül “Apostolat”-ja volt. Rengeteg szép imát, történetet, rózsafüzért fordított németből és rengeteg szentképet, kegytárgyat, szórólapot terjesztett, azokat ingyen osztogatva, vagy maximum önköltségi áron tovább adva. Mindezt szerényen, háttérből, alázattal, szinte észrevétlenül tette.

Nemcsak vér szerinti családja gyászolja, hanem saját halottjuknak tekintik az általa szervezett lelkigyakorlatok résztvevői, a Szeretetláng Mozgalom tagjai, az Engesztelők, nagyon sok pap, szerzetes és olyanok is, akik talán a nevét sem ismerték, de az általa fordított imákat, ájtatosságokat nap mint nap imádkozzák ma is.

Egyik kedvenc imádsága a Könnyek Anyja rózsafüzér volt, és a Könnyek Anyja érem nagy terjesztője is volt. Akik ezt terjesztik, többek között abban az ígéretben részesülnek, hogy még haláluk napján kiszabadulnak a Tisztítótűzből, ha oda kerülnének. Hogy ez Etelkére is igaz lehet, látszik abból, hogy többeknek eltűnt a szívéből egészen gyorsan az eltávozása miatti fájdalom, és földöntúli örömöt kaptak a helyébe.

Rengeteg ember kért lelki tanácsot és kapott is  tőle. Aki valami szép emléket őriz a szívében Etelkéről, kérjük írja meg a prhvac@gmail.com címre, hogy átnyújthassuk ezeket lelki csokorként családjának, és az Etelkét szeretőknek, tisztelőknek.

Temetése Erdélyben lesz családi körben

Az érte való rekviem, amelyet családja mondat, plébániatemplomában, ahová tartozott, Máriaremetén, a Kegytemplomban lesz szeptember 27-én, szerdán 18:00 órakor.

Mivel sokan ismerték, és minden bizonnyal sokan szeretnének részt venni az érte bemutatott talán nem is gyász- hanem inkább hálaadó szentmisén, ezért egy a távolabbról jövők számára is elérhető időben,

szeptember 30-án, szombaton 11:00 órakor is szentmisét mutatunk be Etelkéért a váci Szent Anna Piarista templomban (Szentháromság tér)

 

A váci szentmise bevezetője és homiliája

 

Bevezető a mise elején (Bocsa József atya)

  • Siegfried atyával együtt mutatjuk be most ezt a temetési, és hálaadó szentmisét Etelkéért. Siegfried atya fog majd prédikálni az evangélium után. Tőle veszem kölcsön most a megszólítást.
    • Kedves testvérek, örömmel és hálával gyászoló testvérek!

Azért vagyunk együtt, hogy hálát adjunk Márton Jenőné Etelke életéért, hogy imádkozzunk érte halála és temetése alkalmából, amely most ezekben az órákban zajlik Erdélyben, Zetelakán, hogy e szentmise kegyelméből is mossa le az Úr a lelkéről, ha bármely szenny tapadna még hozzá, és hogy elfoglalhassa a mennyben azt a lakóhelyet, amely készült számára.

Vér szerinti családja az elmúlt szerdán búcsúzott tőle plébániatemplomában, a Máriaremetei kegytemplomban. Most itt mi, lelki családja búcsúzunk tőle.

Lelkiismeret vizsgálat

  • Etelke élete egy tükör, amibe belenézhetünk most a szentmise elején, amikor lelkiismeret vizsgálatot tartunk.

Milyen tulajdonságok jellemezték őt, mi az, ami hiányzik a mi életünkből, amik miatt bűnbánatot kell tartanunk, és amikre a jövőben nekünk is törekednünk kell?

  • Sohasem panaszkodott.
  • Egy rossz szót nem mondott senkiről
  • Ha szidta, korholta őt valaki, szelíden hallgatott
  • Sohasem a rosszal foglalkozott, hanem  a jót mutatta meg, azt, hogy abban a helyzetben mi lenne a jobb
  • Amíg tudott, naponta misére járt
  • Nem önmagának, önmagáért, hanem másokért élt
  • Keveset aludt, rengeteget dolgozott
  • Egyszerre volt szeretetteljes, alázatos, szolgálatot végző
  • Igazi apostoli lélek volt
  • Mintegy emberi arcot adott őrangyalának
  • Tényleg olyan volt, mint egy angyal.

Vizsgáljuk meg most kicsit Etelke életének a tükrében is lelkiismeretünket, bánjuk meg mulasztásainkat, bűneinket, hogy méltóképpen vehessünk rész ezen a temetési misén.

 

A szentmise homiliája (Siegfried M. Lang atya)

Márton Jenőné temetésén szeptember 30-án, szombaton a váci piarista templomban tartott rekviemen, amely egyben az erdélyi búcsú napja is.

Kedves testvérek az Úrban, kedves gyászoló társak a hálában és a szeretetben!

Mindaz, amit P. Siegfried M. Márton Jenőné Etelkén keresztül tapasztalt és látott, 27 évnyi együttműködés során a Szent Angyalok Művének missziójában itt Magyarországon, az a caritas, vagyis az ISTEN- és felebaráti szeretet kifejeződése volt, amely hagyja magát teljesen feláldozni és felemészteni:

Mindenekelőtt a SZENTHÁROMSÁG ISTEN, mint legfőbb családi elv iránti odaadásban,

  • anyai módon gondoskodott saját nagycsaládjáról,
  • családalapító módon dolgozott a Szeretetláng Mozgalomban,
  • felbecsülhetetlen munkát végzett a Szent Angyalok Művének missziójában e család előmozdításában, mint az Opus Sanctorum Angelorum (Szent Angyalok Műve) lelkigyakorlatok szóbeli és írásbeli fordítója az OSA lelkigyakorlatokon, és mint az OSA magyarországi titkára 15 éven át.

Ezek a magyarországi nagycsaládok nagyon közel álltak a szívéhez imában, áldozatban és szenvedésben.

Teljesen eucharisztiás lélek volt, nemcsak mélyen átélte a szentmise áldozatát minden nap, hanem tisztán és tisztelettel fogadta az ISTENI KENYERET, és így ő maga is teljesen kenyérré vált mások számára. Valószínűleg nagy hatással volt rá szeptember 25-i születésnapjának szentje, Flüe-i Szent Miklós, a nagy svájci remete szent, aki 20 évig csak a Legszentebb Eucharisztiából élt. Így válhatott segítővé, tanácsadóvá és béketeremtővé azáltal, hogy maga is teljesen mások kenyerévé vált, és így lett a világ védőszentje, a béke védőszentje. Ez a béketeremtő feladat teljes egészében az elhunyt Mártonné Etelke jellemében is benne volt.

Mint már említettem, ő is folyamatosan kenyérré vált mások számára. A kenyértörésből ismerték fel egykor a tanítványok az Urat, a kenyértörésből ismerjük fel az angyalt. Mert amit a világ kenyértörésnek nevez, az hamu, az kő anélkül az élet nélkül, amely egyedül tart meg bennünket az örökkévalóságban. A kenyér tehát, amelyet az angyal átnyújt nekünk, tele van örök értékkel és megszentelt, még ha földi életünk mindennapi kenyere is. Ezzel angyali módon Etelke arra lett megjelölve, hogy megtörje a mindennapi kenyeret, az ISTEN Igéjének kenyerét, az élet Kenyerét és a jó erényes példa kenyerét másoknak: a szenvedés, az áldozat, az engesztelés és a lelki haldoklás sötétségében, valamint a fényben lévő kenyeret, amely az ISTEN kenyere a tudás, az örökkévaló lelkünk örök tápláléka, amely által növekedünk, bővülünk és beleéljük magunkat az ISTEN országába.

Etelke természetfeletti és emberi odaadásában minden tisztítótűzben lévő lélek, minden földi ember iránt, akinek imára, áldozatra, vezeklésre, tanácsra és segítségre volt szüksége, teljesen Mária és teljesen az Úr szolgálóleánya volt, egy angyal kedvességével és egy gyermek egyszerűségével. Ezt jelképezi szeptember 25-e, amely az ISTEN gyermekévé válásra utal, amely emlékeztet minket március 25-ére és december 25-ére. A papi közvetítésben (a laikusok általános papsága) is teljesen Máriává vált egy laikus apostol vagy evangélista szava és írása által.

Így lényegében volt benne valami Máté apostol és evangélista Élőlényéből, akit szárnyas emberként és emberi arcú angyalként ábrázoltak. Máté evangéliumának kvintesszenciájaként mondhatjuk: mivel az igaz embernek a mennyei Atya szent gyermekévé kell válnia, vagy “tökéletesnek kell lennie, mint a mennyei Atya” (Mt 5,48), ezért az őrangyal vagy a szent angyalok segítsége, az angyal és az ember együttműködése szinte szükségszerű követelmény, amely Máté evangéliumából ered. Ezt két egyháztudós, Aquinói Szent Tamás és Páduai Szent Antal is megerősíti.  Aquinói Szent Tamás azt mondja: “Az embernek szüksége van a szent angyal segítségére, hogy ő maga is teljes mértékben ki tudja fejleszteni természetes adottságait. Mennyivel inkább szükséges tehát a szent angyal segítsége a természetfeletti szinten való teljes megvalósuláshoz. – Páduai Szent Antal mondja: “A szent angyal szükséges az ember kiteljesedéséhez. Ez az igazság evangéliumi, és világosan látható Szent József példáján, valamint Szent Pio atya példáján is. Pio atya egyik rendtársa és életrajzírója azt mondta: a Szent Őrangyallal való egység és együttműködés révén Pio atya majdnem olyan lett, mint egy angyal, az angyal pedig majdnem olyan, mint egy ember. – Szinte azt lehet mondani, hogy az angyalok és az emberek lelki szinten kiegészítik egymást, mint férj és feleség a földi életben.

Kedves testvérek, örömmel és hálával gyászoló testvérek! Csoda-e, hogy szeretett és édesanyai Etelke nővérünk a Szent Angyalok havában és az arkangyalok novénájában született és hazamenetele is ekkor volt. Minden bizonnyal a szent angyalok kórusai fogadták, ahogy a temetési szertartásban is szerepel (“Mennyország örömébe vigyenek az angyalok…”) Talán az is fontos, hogy szeptember 21-én ment haza, Szent Máté apostol és az őt szimbolizáló élőlény ünnepén. Ez az élőlény egy szent kerub, akinek szimbolikus lénye, mint már említettük, feltárul előttünk: egy szárnyas ember és egy angyal emberi arccal. Közte van még Szent Pio ünnepe, akit különösen tisztelt, és szeptember 25-én van a születésnapja, Flüe-i Szent Miklós ünnepén. Bizonyos, hogy ő is tisztelte és viselte a Kármellhegyi barna skapulárét, amelynek az az ígérete van, hogy az ilyen lelkek a haláluk utáni első szombaton örömmel, békében és az ISTEN gyermekeinek szabadságában léphetnek a mennybe. Igen, mivel a Könnyek Rózsafüzérét is imádkozta és annak medálját is viselte és tisztelte, valószínűleg még gyorsabban vagy meredekebben ment a Mennybe ennek a Könnyek Anyja érmének az ígéretével, hogy halála napján beléphet a Mennyei Jeruzsálem örömébe.

A fényképének a hátuljára az alábbi szöveg került, amely szép összefoglalása Etelke életének.

Márton Jenőné Etelke életének a titkát a szent angyalok misztériuma jellemzi leginkább. A szent angyalok hónapjában született és halt meg. A szent arkangyalok ünnepére előkészítő kilenced alatt, szeptember 25-én született Svájc fővédőszentje Flüe-i Szent Miklós napján, és szeptember 21-én Szent Máté apostol ünnepén halt meg. Az ő jelképe a szárnyas élőlény, az emberarcú angyal. Etelke ember volt, de megtapasztalhatóvá tudta tenni a szent angyalokat is szavaival, viselkedésével. Megpecsételi életét továbbá Magyarország őrangyalának teljes odaadása is, amely tömjénként száll fel Isten megdicsőítésére (vö. Jel 8,3–4) és a lelkek üdvözítésére. Áldozati életet élt, engedte, hogy az Úr őt szolgálóleányaként feleméssze, és teljesen kenyérré váljon mások számára!