2018. 01. 08.
Kedveseim! Az évközi időszakban folytatódik a lelki életre való felkészülés időszaka. Soha nem hagyhatjuk abba a munkálkodást, mert minden nap szükséges újból kezdeni a napot, lelki téren is. Ha nem is sikerül megvalósítani az eltervezetteket, holnap újból kell kezdenünk formálódásunkat, amíg a jó készségek, az erények ki nem alakulnak életünkben. Lehet ez egy jó napi beosztás, a munka rendszere, az imádság rendje, és bármi, amit elterveztünk arra a napra. A legfontosabb mindig a szándék, hogy a jót akarjuk megvalósítani. Sokszor nem sikerül a tervünk, de nem is biztos, hogy az én hibám miatt. Ezt az Úr dönti el, nekem az a dolgom, hogy jó szándékkal tegyek mindent, amit elterveztem. Kérhetem az Urat, hogy tegye teljessé mindazt, ami nekem nem sikerült.
2018. 01. 09.
Kedveseim! Lelkünk Istenhez való emelését, erénygyakorlatokkal tudjuk végezni, melyet az Úr kegyelméből kaphatunk meg. Ezért alázattal kérjük, adja meg számunkra azokat az ajándékokat, amelyek segítségével elsajátíthatjuk azokat az erényeket, amelyek felemelnek Hozzá. Begyakorolva válik készséggé bennünk az Ő kegyelme, hogy megvalósítsuk, amit eltervezett rólunk. A tisztaság, az alázat a kicsinység, szerénység, az elfogadás, a jóság, a szelídség, a jámborság mind azok a tulajdonságok, amelyek Jézusban megvannak. Ha követni akarjuk Őt, akkor birtokolnunk kell ezeket a tulajdonságokat. Kérjük, és engedjük, hogy tanítsa nekünk ezeket az erényeket jól elsajátítani.
2018. 01. 10.
Kedveseim! A legkiválóbb erények egyike az alázatosság. Jézus magáról mondja: „Tanuljatok Tőlem, mert szelíd vagyok, és alázatos szívű.” (Mt. 11. 29) Krisztus egész élete tanítás volt, nemcsak beszéde, hanem cselekedetei is. Az ember a nagyrabecsülést hajhássza, az Úr, megalázta önmagát, engedelmes lett a halálig, mégpedig a kereszthalálig. Az alázatosság sajátos erénye a keresztényeknek. Biztosabb, és hatalmasabb, mint a fellengző magasság. Bármi jót cselekszünk, ha alázatosság ha alázatosság nincs bennünk, mihelyt a jótett fölött örvendünk, a kevélység megtámadja cselekedetünket. A hiú öntetszelgés felkavarja a szívet. Az igazi alázatosság verjen gyökeret lelkünkben, akkor mienk a többi erény is.