A kiengesztelődés és az engesztelés szentírási alapjai

1. A Isten Krisztusban kiengesztelődött a világgal

• Jézus kiengesztelte Istent irántunk, emberek iránt. Összebékítette egymással Istent és az embert. Isten nem tartja számon azok vétkeit, akik bánják azokat és maguk is ki akarnak engesztelődni Istennel.
  • 2Kor 5,17 Mindenki, aki Krisztusban van, új teremtmény. A régi megszűnt, valami új valósult meg. 18De ezt Isten viszi végbe, akit Krisztus kiengesztelt irántunk, és aki minket a kiengesztelődés szolgálatával megbízott. 19Isten ugyanis Krisztusban kiengesztelődött a világgal, nem tartja számon vétkeinket, sőt ránk bízta a kiengesztelődés igéjét. 20Tehát Krisztus követségében járunk, maga az Isten int benneteket általunk. Krisztus nevében kérünk: engesztelődjetek ki az Istennel! 21Ő azt, aki bűnt nem ismert, „bűnné” tette értünk, hogy benne „Isten igazságossága” legyünk.

Címmagyarázat

• Mi az, hogy kultusztörténet
  • A cultusz a colo, colere latin igéből származik, amelynek a jelentése: művel, ápol

Ebből a szóból származik a kultúra szavunk is.

• Ebből következően ezt a címet is adhattuk volna ennek az előadásnak: az engesztelés kultúrája, az engesztelés kultúrájának a története.

Konkrétan arról lesz szó, hogy mit jelentett az áldozat, áldozatbemutatás, engesztelő áldozat az emberiség életében, az Ószövetségben, az Újszövetségben, azaz Jézus életművében, és az általa alapított Egyház történelmében. Az engesztelésnek, ill. az azzal kapcsolatos rokonfogalmaknak milyen formái, megélési formái voltak. Hogyan próbálta az emberiség megélni az engesztelést Krisztus előtt és Krisztus után.

Elmélkedés az évközi 16 vasárnap olvasmányairól – C sorozat   - Bocsa József atya