2019. 10. 11. Szent XXIII. János pápa
Testvéreim! Az ezerkilencszázas évek második felében választottak pápává. A katolikus egyház ellenfelei nehezen tudták kivonni magukat nyugodt természetem hatása alól, mert nem úgy néztem rájuk, mint idegenre, hanem, mint Istennek olyan gyermekeire, akik, távol kerültek tőle. Mégis sok ellenséget szereztem magamnak, mert félreértették szavaimat, és gesztusaimat. Fontosnak tartottam, és ragaszkodtam elődeim elveihez, amit a tanítóhivatal világosan megfogalmazott. Öt évig voltam Róma püspöke. Teljesen váratlanul hívtam össze a II. vatikáni zsinatot, a katolikus egyház 21. egyetemes zsinatát, amelynek feladata az Egyház reformja volt. Ezen kívül feladata volt az Egyház többi keresztény felekezethez, és a nem hívő világhoz való viszonyának a rendezése. Ezzel új korszak nyílott a Katolikus Egyház történelmében. Komoly útmutatásokat jegyeztem le magam számára, és most szívesen megosztok veletek néhányat ezekből. Nem akarom megoldani egyszerre életem minden problémáját. Senkit sem akarok bírálni, sőt arra sem törekszem, hogy másokat helyre igazítsak, vagy kijavítsak, csak magamat. Inkább a körülményekhez akarok alkalmazkodni, és nem akarom, hogy azok alkalmazkodjanak hozzám. Úgy szeretném elvégezni a jótetteket, hogy más ne vegye észre. Ilyen, és ehhez hasonló lelki kérdések foglalkoztattak, amelyeket jól szívembe véstem. Szent XXIII. János pápa
