100 éve költözött az örök hazába utolsó szent királyunk: boldog IV. Károly király!
Mennyei születésnapja április 1. Ekkor hunyt el mostoha körülmények között, száműzetésben, betlehemi szegénységben az 1922 márciusában súlyosan megbetegedett király.
Halálos ágyán mindenkinek megbocsátott, aki elárulta őt.
Életeszméjét az utolsó napon így fogalmazta meg:
„Igyekezetem mindig és mindenben az ISTEN AKARATÁNAK lehető legtisztább felismerése és követése volt, az emberileg elérhető legtökéletesebb módon.”
»Fölajánlom életemet váltságul népemért.«”
„A király lelke Istennél van. Talán, mint egy hófehér galamb repült fel az égbe, mindig magasabbra emelkedvén fénylő szárnyain, túl a földön, túl a felhők borúján, majdnem oly kicsiny már, mint egy fénylő csillagocska… És lendülő megadással veti magát az Úr zsámolya elé….” (Krúdy Gyula)
Boldog IV. Károly király vallotta, hogy egy uralkodó legszentebb kötelessége
a béke helyreállítása.
Az első pillanattól kezdve ki akarta vezetni népeit az értelmetlen háborúból.
Ő volt az egyetlen a vezető európai politikusok közül, aki támogatta XV. Benedek pápa megbékélést szolgáló erőfeszítéseit.
Béketörekvéseiben legnagyobb támasza hitvese, (Isten szolgálója) Zita királyné volt.
Már trónra lépésekor kiadott kiáltványában is a béke megteremtését nevezte meg fő feladatának:
„Mindent meg akarok tenni, hogy a háború borzalmait és áldozatait a legrövidebb határidővel megszüntessem, a béke súlyosan hiányolt áldásait népeim számára visszanyerjem…”
„Minden erejét a BÉKE megteremtésére fordította, támadások és meg nem értettség árán is.
Ezért napjainkban is követendő példa számunkra, kinek
KÖZBEJÁRÁSÁT KÉRHETJÜK AZ EMBERISÉG BÉKÉJÉNEK ÉRDEKÉBEN.”
(XVI. Benedek pápa)
„Károly király volt az egyetlen tisztességes ember, aki a háború alatt vezető helyen állott, de nem hallgattak rá. […] Őszintén akarta a békét, és éppen ezért gyűlölte őt az egész világ.” (Anatole France)
„A háborútól való iszonyodása és szenvedélyes törekvése a béke helyreállítására szintén nem csupán a politikai belátásból táplálkozott, hanem abból a forró emberszeretetből, melynek forrása nála az istenszeretet volt.” (Apponyi Albert)
„Ha valaha visszatérek Magyarországra, úgy azt bizonyára nem uralkodási vágyból teszem. Töviskoronát viseltem eddig, és töviskorona az, amit Magyarország visszaadhat nekem.
A koronázási eskü mindig azt jelentette számomra, hogy a király és a nemzet virágzásban és romlásban egyaránt össze kell, hogy kapcsolódjék.”
Boldog IV. Károly király a fájdalmakat és a szenvedést is elfogadta, és így
ENGESZTELÉSÜL FELAJÁNLOTTA NÉPEIÉRT.
A rózsafüzér volt a legkedvesebb imádsága, mindig ehhez a lelki fegyverhez folyamodott ügyeiben. Kövessük példáját, imádkozzunk szívünkből-lelkünkből, minden erőnkből, hogy
ISTEN Akarata szerinti vezetőink legyenek, valamint hazánk, népünk, a környezetünkben élő népek és a környező országok népeinek a BÉKÉjéért!
Kérjük, hogy közbenjárására a magyar boldogok, szentek és hazánk szent angyalai könyörögjenek velünk!
Ajánlott: a Szűzanya 7 fájdalmát különösképpen tisztelve nagyböjtben
a 7 fájdalmú rózsafüzér imádkozása (akinek kevés ideje van, az elég, ha csak 7 Üdvözlégy MÁRIA imát mond el naponta 1-1 titokkal, azaz:
1-1 Üdvözlégy imával tiszteli a Szűzanya 7 kard miatti fájdalmát:
- JÉZUS, akinek a bemutatásakor tőr járta át a lelkedet. Lk. 2, 25-35
- JÉZUS, akivel Egyiptomba menekültél. Mt. 2, 13-15
- JÉZUS, akit 3 napig sírva kerestél. Lk. 2, 41-52.
- JÉZUS, akit Keresztet hordozni láttál. Lk. 23, 26-32
- JÉZUS, akit a Kereszten meghalni nagy szívfájdalommal láttál. Jn. 19, 25-27.
- JÉZUS, akit holtan szent Öledben tartottál. Lk. 23, 50.
- JÉZUS, akit Sírba helyezni láttál. Mk. 15, 42-47.
Lk. 2, 33-35.: „33 Apja és anyja csodálkoztak mindazon, amit róla mondtak.
34 Simeon megáldotta őket, anyjának, Máriának pedig ezt mondta: »Íme, sokak romlására és feltámadására lesz ő Izraelben; jel lesz, melynek ellene mondanak;
35 és a te lelkedet tőr járja át, hogy nyilvánosságra jussanak sok szív (titkos)gondolatai.«”
Boldog IV. Károly király életének legfontosabb eseményei a Szűzanya szombatján, ill. ünnepén történtek.
Ezt mondta egyszer:
„Ha a magyarok a hazájukról beszélnek, annyi hűség árad a szemükből.”
