Kedves Bocsa Atya!

Nagyon szép volt a szombati mise! Mikor szaladtam a ködben és esőben, hogy odaérjek, el nem tudtam képzelni, hogy lesz-e ott ember, ilyen időben.
És mikor először a sok-sok esernyőt, majd a kápolnácska lámpáit megláttam, elámultam. Azt, hogy milyen is lehetett bent, azt nem láttam, mert sokan felálltak a kövekre és esélyem nem volt az esernyők fölött átnézni. Kőből volt ugyan még szabad, de nem akartam rá felállni. Arra a magammal hozott neylon szatyrot terítettem le, s mikor ideje volt, arra térdepeltem. A beltérből csak a lámpákat láttam, mert azok magasan lógtak. Azt néztem végig a beszéd alatt és nagyon megnyugtattak. Békés volt minden. Végre itt vagyok, egy valószínűtlen időjárás kellős közepén, köd körbe-körbe, kopog az eső, minden elmosódott, csak a kiszűrődő lámpafények élesek és hallgatjuk a misét. Az esernyőkön ugráló cseppek hada néha elnyomott egy-egy szót, de azért lehetett érteni hátul is a szavakat. Amikor az esőt is megáldottad, akkor letettem az esernyőt, hogy ki ne kerüljenek a cseppek és hazahozzak belőle magamon is eleget és jót mosolyogtam, hogy tán jókedvében küldött ennyi vízi áldást ránk a Jóisten, vízkeresztre 🙂 A mise végén nem sokkal visszaindultam, mert a cipőmben bokáig állt már a hideg víz. Egy idős hölgy mellett vitt el utam, aki nekidőlt egy pillanatra egy fának, hogy megpihenjen a felfele menetben. Kérdeztem, minden rendben van-e, és mikor hallom, hogy csak ezért jött Gödöllőről és a ködben azt sem tudja, merre a buszmegálló vissza, megkérdeztem, hogy levihetem-e a hegyről kocsival, bekapcsolom az ülésfűtést, mert gondolom ő is átfagyott. Így mentünk a Széll Kálmán térig, ahonnan már ismerte a járást.
Tegnap, a sok embertől és esernyőtől a Szűz Mária képet nem láthattam, csak részben. Ám amikor csak magam, oda elkirándultam, s bekukucskáltam a kereszt résén, engem akkor megfogott. A nagy kék kendő alatt mindenki olyannak képzelheti el, amilyennek szeretné. Kicsit olyan, mint a Kis Herceg báránykája. Ez az ábrázolás szerintem sok fiatalnak belopja majd a szívébe magát. Legalábbis úgy érzem. Valóban más, mint a többi Mária ábrázolás, de hisz a szépség mindig, mindenkinek más és más. Ez olyan mai. És most a fiatalokon a sor. Nekik kell megfogni és továbbvinni a meggyújtott fáklyát.
Még sok-sok ilyen gyönyörű miséd legyen e szent helyen!
Üdv,
Kati