Elsőszombati szentmise a Szent Anna-réten (Első nyilvános szentmise a kápolna felszentelése után)

Bevezető a szentmise elején

A mai ünnep neve epifánia, magyarosan vízkereszt. Az Úr megjelenését, világ előtt való megmutatkozását jelentette eredetileg. Magában foglalta a karácsonyt, a bölcsek imádását, Urunk nyilvános fellépését, vagyis megkeresztelkedését a Jordánban és első nyilvános csodáját Kánában. Később ezekből külön ünnepek lettek, de ma is megmaradtak lényegében egyben, a karácsonyi ünnepkör részeként.

Akik Jézus korában éltek, azok közül sokan részesei lettek a világ előtt való megmutatkozásának. De ebben a megmutatkozásban, kinyilvánulásban, epifániában nemcsak a kortársak lehettek részesei, hanem a későbbi korok keresztényei is. Jézus azt mondta: veletek maradok a világ végezetéig. Ez elsősorban a szentmisére értendő, de a szívünkben, a köztünk való jelenlétére is. És rendkívüli módon, jelenések, csodák, üzenetek által, az utóbbi századokban főleg a Szűzanya jelenései által. Ilyenek vannak ma is, korunkban is, itt Magyarországon is.

Hogy mennyire hiteles, beteges, vagy egyenesen alvilági jelenésekről van szó, annak a megvizsgálása, eldöntése az egyházra, papokra, püspökökre, Rómára tartozik. De az egyház malmai lassan őrölnek. Ma már nem tilos ilyen magánkinyilatkoztatásokról, jelenésekről sem hírt adni. De azzal a fenntartással, hogy a végső szót az egyházi hatóságoknak kell kimondaniuk.

Az ilyen jelenések, üzenetek megítélésének a legfőbb kritériuma, hogy az üzenetet közvetítő mennyire alázatos, és mennyire engedelmes.

A mai szentmisében fogunk hallani egy a Szűzanyától származó üzenetet. Az üzenetközvetítő személyét az égiek nem akarják felfedni. Én azonban jól ismerem és kijelenthetem, hogy ezek az üzenetek nincsenek ellentétben az egyház tanításával, és az alázat és engedelmesség kritériumának is megfelel az üzenetet közvetítő.

A Szűzanya azt ígérte, hogy megáld mindnyájatokat, a rózsafüzéreiteket. Pap fiait pedig édesanyai szívére öleli ebben a szentmisében, és teszi ezt a többi elsőszombati szentmiséken is.

 

Homilia

 

Bevezető a Szűzanya Január elsejei üzenetéhez

Megépült végre ez a kápolna, és felszentelésre került.

Akik itt voltak a felszentelési szentmisén, azok érezhették a kegyelmek áradását. De talán azok is, akik a képernyőkről kísérték végig, illetve tekintették meg. Valaki nem lehetett itt, miután viszont megnézte a szentelésről való beszámolót, egy kép állt össze benne, és ezt meg is festette.

Sokaknak megnyugvást hozott, fellélegzést. Na végre! Éppen még időben.

Másokban ott él az elégedetlenség továbbra is.

Történnek reflexiók, építészeti és egyéb kiértékelések, ahogyan ez lenni szokott más kérdésekben is különösen az év fordulóján. Olvastam pl. egy művészettörténeti elemzést egy olyan szakembertől, aki könyvet is írt Budapest műemlékeiről. Ebben a meglehetősen terjengős írásában összehasonlítja egymással a síház felújítását, és ennek a kápolnának az építését. Az felmagasztalja, ezt keményen bírálja, egy garázshoz hasonlítva ezt a kápolnát. Ha a betlehemi istálló hasonlatánál maradunk, lehet is benne némi igazság – talán a szerző nem is gondolt erre – hiszen az istállót mára felváltották a garázsok.

Az itt található Szűzanya-ábrázolás sem tetszik sokaknak. Megvallom, nekem se. Számomra túl modern, posztmodern. És én is jobban örültem volna, ha a 45-ös és 47-es terveknek megfelelő kápolna épült volna.

De azt gondolom, nem szabad tovább belemennünk ezekbe a vitákba, bírálgatásokba, nosztalgiázásokba, vagy a bíboros úr szavai szerint fanyalgásokba belemenni.

Ami egyértelmű értéke, ennek a kápolnának, hogy megépült végre, és nem buszmegállónak, nem garázsnak, nem egyébnek épült, hanem engesztelő kápolnának, a Világ Győzelmes Kiránynője kápolnájának. A II. Világháború végén, és az azt követő sötét diktatúra árnyékában a magyarság szellemi-lelki tekintetben sokkal magasabban állt, mint mai magyarság. Ha akkor épült volna fel a kápolna az épülhetett volna meg. A nagyapák fiaitól és unokáitól ennyi tellett. Ma fontosabb a sípálya, még akkor is ha hó sincs.

A szülők, nagyszülők örülnek gyermekeik, unokáik egyszerű ajándékainak is. Még inkább így vannak ezzel az Égiek. További értéke ennek a kápolnának, hogy komoly összefogással épült: az állam, az egyház, a civil hatóság, és a gyűjtés meghirdetésével, ha nem is kalákában, amely még nagyobb összefogást, egymáshoz közeledést hozhatott volna, de mégis csak több ember bevonásával, közreműködésével. És a legfőbb: egyházi áldással. Szeplőtelen Fogantatás ünnepén az építtető, Erdő Péter bíboros úr megáldotta a kápolnát. Ha más módon nem is áradnának, de ezen áldás – az Egyház hivatalos áldása – révén áradhatnak a kegyelmek. Most már rajtunk is múlik, hogy milyen mértékben áradnak: hogy mennyit imádkozunk, mennyit böjtölünk, mennyit virrasztunk, és mennyiben próbálunk egymással és az egyházzal – a mára halálosan megsebzett egyházzal – egységben maradni, ezeket a sebeket – Üdvözítőnk sebeit – gyógyítani, tisztán, alázatban az engedelmesség útján járni.

 

Ezt egy kis bevezetőnek szántam ahhoz, ami most következik. A Szűzanya szólt több alkalommal is. Először a kápolna felszentelése utáni, karácsony előtti üzenetekből idézek.

Valaki azt látta, hogy ez a kápolna olyan lett, mint amilyennek a Mennyei Atya megálmodta.

A betlehemi istállóhoz hasonló barlangot akart adni, hogy oda költözhessen a Szűzanya Szentfiával és Szent Józseffel, hogy amikor a magyar föld megtisztul, újjászülessen Magyarország és végre kirepülhessen a Szentlélek tüze és előbb betöltse a papokat és a híveket, és tovább áradhasson más országokra, emberekre is.

Szüksége van még ennek az országnak a szenvedésre, de hogy milyen mértékű az csak kiválasztott lelkeken, a papokon, és az engesztelőkön múlik.

Egy másik alkalommal Betlehem, Gereccio – a most 800 éves Greccio –, és a Szent Anna-rét összekapcsolódását látta már e kápolna felszentelése után.

Egy olyan helyet kapott Magyarország, ahol minden nap szeretet, béke és a gyógyulás árad. Ez valóban a kegyelem helye. Hasonló kegyelmek áradnak, mint Lourdesban, Fatimában, Guadalupeban, Schioban, Garabandálban. Azt mondta Szűzanya, hogy ez a hely valóban le van pecsételve. „A Mennyei Atya elfogadta és e hajlékba kísért Engem. Igen, eljöttem a Földre és már ott van a jászol. Itt fogom megszülni a Gyermekemet. Itt fogjátok ünnepelni, igen, a magyar néppel ünnepelem Fiam születését.”

Január elsején, a Szűzanya Istenanyaságának az ünnepén jött a következő üzenet, amit szó szerint idézek. Hallgassátok meg, ne csak értelmetekkel, hanem a szívetekkel! Befelé figyeljetek, ott különböztessétek meg, hogy lehetnek-e a Szűzanya szavai ezek.

Drága gyermekeim, köszöntelek titeket anyai szeretetem békéjével és örömével. Nézzétek milyen csodálatos és tiszta hajlék épült nekem, hogy elfoglaljam. A Mennyei Atya áldásával és irgalmával árasztom rátok kegyelmeit.

Ez a kicsi kápolna visszaröpített abba a pillanatba, amikor szállást kerestünk az éjszaka csendjében Szent Józseffel, hogy az élet Urának életet adjak.

Közel járt már az idő. Nemcsak ma, már akkor is elhidegülten és elutasítva löktek minket a sötét, hideg éjszakába. De egy jámbor lélek jött, megsajnált, és így szólt: “a közelben van egy istálló, ott meghúzhatjátok magatokat.” Arra vettük utunkat. Hideg és nyirkos volt az istálló, de az állatok belehelték melegséggel. Beléptünk. Szent József tüzet rakott, szállást készített nekem és a Kisdednek, aki már készült evilágra. Szent József vízért sietett. De mire visszatért, Gyermekünk születése és az angyalok szeretete beragyogta a helyet. Szent József mély alázattal és szeretettel jött közénk. Mennyei Atyánk ragyogó világossága megáldott minket.

Látjátok, életetek királya egyszerű, szegény hajlékban született. Szerető család vette körül. Nemcsak én mint Édesanya, és Szent József, hanem a Mennyei Atya és a szent angyalok.

Egy gyermek születése fény, béke és szeretet. Minden gyermek áldásként érkezik a családokba.  Azon családokba, amelyek a Szent Fiammal való közösségben élnek, a Mennyei Atya tiszta szeretetét hozza magával, áldást, békét és szeretetet hozva.

Ez a kápolna az újjászületést jelenti. Kicsi, tiszta és egyszerű, mint a betlehemi istálló. Újjászületik a magyar föld. Nem pusztulást, hanem tisztulást hozok e földre a Szentháromság és a Szentcsalád áldásával.

A sátán tombol. Nemcsak a magyar földnek kell újjászületni, hanem az Egyháznak és a magyar népnek is. Minden fiamat hívom e szerető újjászületésre, nemcsak az igaz fiaimat, az engesztelő és imádkozó gyermekeimet. A magyar földön élő minden gyermekemet hívom az újjászületés és megtisztulás kegyelmébe. Jöjjetek, hogy szívetekben születhessen meg Fiam! Engedjétek, hogy szállást vegyen! Engedjétek, hogy újjászülessen lelketek, hogy összeforrjatok a mennyei szeretettel! Ezért kérlek titeket, tartsatok bűnbánatot! Gyónjatok, hogy tisztuljon a lelketek, hogy be tudjatok lépni abba a kegyelembe, amit Mennyei Atyátok előkészített számotokra!

Nemcsak a magyar földnek, a nemzetnek, az egyháznak van szüksége tisztulásra, hanem az egész emberiségnek, hogy kiáraszthassam anyai kegyelmeimet.

Elkezdődött Magyarország tisztulása. Tisztuljanak a lelkek, a közösségek, a családok, a fiatalok, a nemzet és papjaim. Édesanyai szeretettel lépek minden papfiamhoz és minden gyermekemhez, hogy az újjászületés kegyelem-lángját a szívetekbe helyezzem. Váljatok gyermekké, legyetek kicsik, egyszerűek, lélekben szegények, mert az ilyeneké a mennyek országa. Gyermekeim, legyetek egységben egymással a Mennyei Atya irgalmas szeretete által! Engesztelő gyermekeim, elég a széthúzásból. Én mint Édesanya taposok azon szellemiségre, amely elszakít benneteket egymástól és a mennyei szeretet irgalmától. Sarkaimmal zúzom szét ezt a szellemiséget, és az egység lángját helyezem a szívetekbe. Értelmeteket is megnyitom most egy pillanatra. Vegyétek észre a sátán aljasságát, ravaszságát, hízelgését, amellyel el akar szakítani benneteket egymástól és az igazi engesztelő szeretet betöltésétől. A sátán ravasz és minden apró hajszálrepedésbe odaférkőzik, hogy zavart és káoszt okozzon.

Kérlek, gyermekeim anyai szeretetemmel, jöjjetek, örüljetek velem, itt vagyok! Engedjétek a szívetekbe az igaz és egyszerű béke és kiengesztelődés szeretetét. Itt vagyok, kicsinyeim, itt az Én hajlékom. Ha látnátok, mily boldog vagyok most, sírnátok örömötökben. Ne másban keressétek a csodát, a szeretetet! Bennetek van, leljetek rá! Csöndesedjetek el és megtaláljátok!

Emeljétek magasra rózsafüzéreteket, hogy megáldhassam. Ez az igazi fegyveretek, ezzel győzhettek a sátán uralma felett. Legyőzhetitek szívetek sötétségét és háborgását. Nyugalmat leltek a Szentháromság és a Szentcsalád szeretetében. Lépjetek be ebbe a szeretetbe, és békét és nyugalmat talál a szívetek! Higgyetek, bízzatok! Tartsatok bűnbánatot, böjtöljetek és virrasszatok, hogy Mennyei Atyátok irgalmas villáma lesújthasson a magyar földre, megtisztítsa és betakarhassa örök irgalmával!

Édesanyai szeretetem áldását küldöm felétek. Szeplőtelen Szeretetlángom áradjon és gyújtsa meg szívetek gyertyáját az örök béke lángjával. Isten áldja és óvja a magyar földet, nemzetet, pap fiaimat és gyermekeimet!

Dícsértessék a Jézus Krisztus! Mindörökké, Ámen.