Az Anna-Réten vagyok ismét a kis kápolnában lélekben és újra érzem azt a földöntúli szeretetet, amit csak a Szűzanya jelenlétében szoktam érezni. Ezeket a szavakat hallom a bensőmben.
A nekem szánt helyet építsétek fel minél előbb, hogy kegyelmeimmel oda térjek!
Miért szeretnétek egyszerre mindent? Nem jobb e ha akár egy kő kereszt is áll a falu határában mintha semmi? Nem jobb e ha megszentelt hely épül, mintha semmi sem állna a réten? Ha kicsit is építetek de lélekkel, összefogással nem jobb e, mintha nagyot, de nincs mögötte igaz elhívás?
Más jelenés helyén sem azonnal bazilika épült. Amint látják majd, hogy nem elég a kisebb, sokan vannak a hívek, épülhet majd más is.
Azok akik most ellen állnak hányszor voltak a réten? Hűségesen, kitartóan dacolva az idővel? Csak otthonaik kényelméből üzennek?
Gyermekeim itt az idő!
Gyertek a szívbe!
E föld nekem felajánlott. Ez a nép bármilyen kicsi is, lelkében óriás. A viszontagságok, az idők viharai nem engedték, hogy gőgös, felfuvalkodott legyen ősi tudására. Földjeit áthatja a lelkiismeret, az igazság, a hit és a remény. Legyetek méltóak erre!
A szeretetláng végre elindul útjára.
Figyelmezzetek!
Háborúságba akarnak taszítani, de ne engedjetek a haragnak. Oltsátok el a fáklyákat!
A sötét erők ne érjenek célt, s mikor az igazság napvilágra kerül, álljatok a jó oldalra!
Terézia
