VIII. fejezet
LEGÚJABB ÉGI ÜZENETEK
1985 – 1986
1985
Ez év tavaszán a Szűzanya így szólt:
– Vérfürdővel jövök…” (Tudtomra adta, mely országokban lesz ez.)
Néhány hónappal később:
– „Az országomban végzett sok engesztelés miatt nem vérfürdővel, hanem vérrel jövök.” Tudtomra adta, hogy a világ a sok engesztelés miatt már több súlyos csapástól megmenekült.
– „A Magyarországon végzett, és innen kiindult engesztelések, amelyek az egész világon elterjedtek (pl. ’Szeretetláng’), a mennyei Atya előtt nagyon kedvesek.”
Kérdeztem az Édesanyát: „Mikor jössz el?”
A Szűzanya így válaszolt: „Nem jövök! Már itt vagyok!”
*Bence atya feljegyzései nyomán
- Kisasszony napja, szeptember 8.
Szűzanyánk 2000 éves születésnapi évfordulóján láttam Édesanyánkat, amikor aggódva kértem Őt mentse meg a világot az atom, és egyéb katasztrófák okozta pusztulástól.
Szűzanyánk nagyon szép, fenséges volt, de ez a fenség csupa szelídségből állt, nem keltett félelmet, boldogságot okozott. Kedvesen, szeretetteljesen szólt, miközben gyöngéden tartott egy ötágú csillagot, amely az egész világot jelképezte:
– „Ne félj, születésnapomra kaptam a világot jelentő csillagot a mennyei Atyától.” Tudtam, hogy a Szűzanya menti meg a világot. De azt is éreztem, hogy ez nem fog megtörténni szenvedések nélkül. Ugyancsak ez év őszén láttam a Fájdalmas Szűzanyát. Jézus Vérével telt kelyhet tartott a kezében, miközben így szólt: – „Ezt a kelyhet ki kell, hogy igyátok. A szenvedés után dicsőült meg isteni Fiam is.”
Magyarország jövője
1985 őszén látomásban láttam Magyarországot. A nyomasztó szürkeségnek, amely egyébként olyannyira jellemző rá, nyoma sem volt. Minden fénylett és ragyogott, mintha az egész ország egy kristálygömb volna, amelyet átvilágít a napfény, s szivárvány színeiben játszik. Ez a sugárzás a mennyből eredt, a forrásánál a Szent Szűz alakját ismertem fel. Amikor rátekintettem és jobban megfigyeltem, úgy láttam, hogy Ő maga ez a ragyogás, ő mely besugározza a magyar földet.
A Szűzanyát egyetlen fénylő palást borította, amelynek színét a csillogástól nem láthattam. A Szűzanya közeledett felém, alakja egyre nagyobbnak tűnt, végül lebegve megállt Magyarország fölött, s ezt a csodálatos fényözönt a világ minden országára sugározta. Láttam, hogy a fénycsóvák, mint ragyogó fény utak futnak, és minden nemzetet fénybe borítanak. – Így szóltam Hozzá:
– Édes Szűzanya, mit keresel ezen a földön?
A Szent Szűz ezt válaszolta: – „Ez az ország az Én örökségem, Szívemnek drága.” – Szűzanyánk örömtől sugárzott: „Mindörökké tulajdonom! – örökségemért jöttem. Birtokba kívánom venni azt, ami Engem illet.”
Magyarországot első királya, Szent István ugyanis nem csupán fölajánlotta a Szent Szűznek, hanem az egyetlen örökös, gyermekének halála után, örökség gyanánt Szűz Máriára ruházta. Megtudtam azt is, hogy a fény és öröm, amely a látomásban áthatotta ezt a földet, Magyarország jövendő sorsának dicsőségét jelenti.
– De Édesanyám – mondtam –, annyi baj van a világon, félünk a háborútól, a pusztulástól. Mi lesz velünk?
– „Ez az ország soha el nem pusztul. Ez az ország mindörökké megmarad.”– De Édesanyám, hát különbséget teszel Te ország és ország között? – „Nem! A különbségtétel általatok történik. Amikor a bűnbánatban és az engesztelésben átadjátok magatokat Nekem, máris a fény és öröm mellett döntöttetek, amely jövendő sorsotokat jelenti. Ha Fiamhoz könyörögtök segítségért, s megteszitek a mennyei Atya akaratát, akkor ez a fény bennetek vesz szállást, hogy szívetekből áradjon szét. Nincs olyan mennyei ígéret, amely be ne teljesedne. – Az egész világot Nekem adta a mennyei Atya. De ezt az országot Szent István Nekem adta, ez az Én örökségem.” – Az egész országnak mondta: „Szívemnek drága kis népe! Te kis csapat! Itt sokan engesztelnek! – Imádkozzatok, engeszteljetek, veletek vagyok!”
– Édesanyám, hát olyan szentek vagyunk?
– „Nem! Nem azért maradtok meg, hanem mert Enyéimek vagytok!” A Szűzanya ekkor megmutatta nekem, hogyan terjed a bűnbánat és engesztelés szelleme Magyarországon. Az országot ekkor kietlen sivatagnak láttam, amelyet régóta hasztalan öntözött a mennyei áldást jelentő eső. Ám hirtelen itt is, ott is, friss rügyek ütköztek ki a földből, s zöld foltokat alkotva egyre terebélyesedtek. A Szent Szűz értésemre adta, hogy ezek a rügyecskék csak egymást támogatva és egymás közelségében növekedhetnek. Megértettem, hogy Magyarország történetének e kietlen időszakában, az Istenben növekvő lelkeknek együtt kell maradniuk, kis közösségeket alkotva. A halállal szemben csak így lesz esélye az életnek. De azt is látnom kellett, hogy e rügyek közül igen sok elsorvad, sőt, némely még előbb frissen zöldellő rügy–csoportok pillanatok alatt kiszáradnak. A Szűzanya megérttette velem, hogy ezt a bűn okozza, amely ellen szüntelenül küzdenünk kell.
Megkérdeztem: Milyen bűnökkel bántunk meg legjobban Téged és Jézust?
„A két legfőbb bűn, ami benneteket illet, a káromlás és a restség. Káromoljátok Isteni Fiamat, valahányszor sértitek a szentségeket a kiszolgáltatás hanyagságával, felkészületlenséggel és méltatlansággal, a szentségek vételének elhanyagolásával, illetve a vételre való nem megfelelő állapottal.” (A Szűzanya itt tudomásomra hozta, hogy a legfertőzöttebb betegségek egyike, amely járvány gyanánt terjed, Jézus Krisztus valóságos jelenlétének tagadása az Oltáriszentségben, illetve a teológusok részéről az egyszerű hívők félrevezetése azáltal, hogy kétértelműen, hátsó gondolatokkal és nem tiszta lelkiismerettel fogalmazzák meg az átlényegülés tanítását.)
„A másik nagy bűn” – folytatta a Szent Szűz „a restség, amely igen elharapódzott köztetek. Ez nemcsak a rendkívüli buzgóság hiányát jelenti, hanem a köteles szorgoskodást is, amely nélkül nincs üdvösség, hiszen a langymeleget az Úr is kiveti az Ő szájából.* A restség mindenfajta testi és lelki romlás kezdete és folytatása. Olyan nyavalya, amelyet csak az Én szentséges Fiam iránti szeretet űzhet el tőletek. S az a szeretet, amely ha egyszer fellobbant, már olthatatlan.”
A Szűzanya szavai után ismét megláthattam Magyarországot jövendő fényességében. Láttam, hogy népe káromlás nélkül él, szüntelen buzgalomban a mennyei javak iránt. Azt is láttam, hogy ezt a megújhodást egyetlen dolog tette lehetővé: az ország mennyei Patrónájára való teljes ráhagyatkozás, a Belé vetett mélységes bizalom és hit, s az Őt ünneplő és hirdető kultuszok terjesztése nemcsak az országban, hanem az egész világon. Ősi kiváltsága: a Mária-tisztelet volt boldogságának forrása.
Amikor ezeket láttam, szívemet nagy boldogság töltötte el, s nem aggódtam többé az ország sorsa miatt. A Szent Szűztől csak annyit kérdeztem: „Szűzanyám, mikor következik el mindez, amit most megmutattál nekem? Hiszen mi most az atomháború és a pusztulás fenyegető árnyékában élünk!” A Szent Szűz így válaszolt:
– „Ne féljetek! A békesség – Fiam adománya a Benne hívőknek – már nem késik soká. Általam jön el, s már nagyon közel van hozzátok. A békét, mit Isteni Fiam születésekor a földre hozott, és amit még nem élveztetek, azt a világ még a második évezred előtt élni és élvezni fogja. – Bízzatok! Bizony mondom nektek, el nem múlik ez a nemzedék, mígnem mindezek megtörténnek.”**
* Vö. Jel. 3,16.
**Vö. Mt. 24,34
1986
”SZŰZANYÁNK, VILÁG GYŐZELMES KIRÁLYNŐJE, MUTASD MEG HATALMADAT!”
Az Úr Jézus azt kéri tőlünk, hogy ezt a fohászt gyakran és nagy bizalommal imádkozzuk. Különösen most, amikor a Szűzanya korszakában élünk, hogy mielőbb eljöjjön újra az „idők teljessége”, és Szűzanyánk újra a világra hozhassa Szent Fiát. Miként Isten az emberiséget Szűz Mária közreműködése által váltotta meg, úgy most is az Ő segítségével fogja megmenteni a bűnbe süllyedt világot a kiérdemelt pusztulástól.
Jézus azt mondta nekem, kívánja, hogy a magyar nép különösképpen megismerje, tisztelje és szeresse Édesanyját, úgy, mint a Világ Győzelmes Királynőjét. Mégpedig oly módon, ahogyan a gyermek ismeri, tiszteli és szereti földi édesanyját. Kéri ezt azért, mert ennek a népnek jogilag valóban Szűz Mária a Királynője. Szent István ugyanis ezt a hatalmat Reá ruházta, és azt Ő elfogadta. Szűzanyánk többször is kifejezte, hogy a magyar népet Ő tulajdonának tekinti. Az elmúlt évszázadok azért is voltak annyi vérrel és könnyel teli, mert ez a nép ugyancsak a Golgotát járta, miként Királynője és Édesanyja. De megígérte a föltámadást is. (Lelki értelemben)
„MAGYARORSZÁG SZEPLŐTELEN ÉDESANYÁM ÁLDOTT ÖRÖKSÉGE ÉS EGYEDÜLI TULAJDONA”
A Szűzanya pedig így szólt: „Azért jövök, hogy áldásommal segítselek és a kegyelem ruhájába öltöztesselek titeket.”
Jézus megismételte azon szavait, melyeket még a negyvenes években, az ostrom nehéz óráiban mondott. Amikor úgy véltük, hogy elpusztulunk, így bíztatott:
„Ne féljetek! Magyarország nem pusztul el! Szeretném minden magyar ház kapujára arany betűkkel felírni: MAGYARORSZAG NEM PUSZTUL, HANEM TISZTUL! És minden viszontagság ellenére a világ végéig fennáll!”
A magyarok különösképpen imádkozzanak Királynőjük eljöveteléért.
Jézus ezt elvárja tőlünk és többször is kifejezetten kérte:
– „Kedves Gyermekeim, ne féljetek! Imádkozzatok! Édesanyátoknak, a Világ Győzelmes Királynőjének eljövetelét örömmel várjátok! Ő gazdag áldásával érkezik meg hozzátok. Ezeknek a kegyelmeknek mielőbbi eljövetelét segítitek azzal, ha sokat imádkoztok, engeszteltek, életeteket Neki áldozzátok.”
– Jézusom, milyen kegyelmeket kap a magyar nép? – kérdeztem.
– „Szeplőtelen Édesanyám, a Világ Királynője és a ti Győzelmes Királynőtök, nem Magyarország területét kívánja kibővíteni, határait rendezni, Ő most azt kívánja és akarja, hogy a magyar nép Őt jobban megismerje és szeresse. Ezt a népet Ő Szeplőtelen Szívére akarja ölelni, mert az Ő Szíve a legbiztosabb út, amelyen HOZZÁM, ISTEN FIÁHOZ juthatnak. Mert életük és üdvösségük Én vagyok.”
– ”Ismét mondom, örüljetek, imádkozzatok és bízzatok! Szeplőtelen Édesanyám parancsára a világ meghajol Isten előtt, megszűnik a bűnözés, bezáródnak a pokol kapui, megáll a vér patakja.” (Az első közlés még vérfürdőről beszélt, később az engesztelés nyomán – vérről szólt Jézus. És most tudom, ha tovább engesztelünk, még vér sem lesz Szűzanyánk eljövetelekor. – 1986.).
„Az új élet öröme tölti el az eget és a földet. Az ember élete megmarad szeretetben, hogy Engem imádjon és áldjon.”
– Mindez mikor jön el, Jézusom?
– „Az ígért kegyelem nagyon közel van hozzátok.”– Hogyan lesz az, hiszen nem látni, hogy az emberek megjavultak volna? – „Amit ti – az ország és az Egyház – bűneitek miatt elveszítettétek azt Szeplőtelen Édesanyám érdemei által gazdagon megnyeritek.” – „Minden látszólagos rombolás ellenére Édesanyám királynői hatalma legyőz minden ellenséget. Ezzel a hatalommal az örök Mennyei Atya ajándékozta meg Őt. A győzelem akkor is az Övé lesz, ha a világ és a pokoli gonoszság minden erejével ellene támad. Édesanyám királynői győzelme úgy valósul meg, ahogyan azt a Szentháromság a világ teremtésének pillanatában elrendelte. Anyámat isteni hatalmam erejével ruháztam fel, és a Szentháromság mindegyik Személye megáldotta Őt.”
A SZŰZANYA ELJÖVETELÉRŐL
Jézus engem, mint méltatlant, 1986. január 25-én, előre nem sejtett kegyelemben részesített.
Mintegy előhírnökként láthattam a később bekövetkező és lélegzetelállítóan felemelő, s egyben szent félelmet keltő égi jelenséget.
Látnom engedett egy csecsemőfej nagyságú, gyönyörűszép, piros színben játszó gömböt, mely áttetsző felhőn haladt, és Keletről érkezve a magyar föld felett kis időre megállt. A gömb kinyílt, és belőle Édesanyánk, mint a Világ Királynője tűnt elő. Felhőn közelített felénk, tekintetét pedig végighordozta országunkon, mint saját tulajdonán, és kegyelmeivel árasztotta el, sugározta be magyar gyermekeit. A kegyelem abból állt, hogy mindenki látta Őt, s az emberek szíve hirtelen szeretetre lobbant fel Isten és embertestvéreik iránt. Bűnbánat tört fel belőlük, és lelkük mintha a bűn terhétől megszabadult volna. Ebben a pillanatban ugyanis mindenki saját bűneinek porába hullott, és szemüket-kezüket égre emelve irgalomért kiáltoztak. Kevés embert láttam, aki nem könyörgött irgalomért, ezek közül többen meghaltak. A kegyelem mindenki szívét megérintette, de a kegyelmet nem mindenki fogadta be.
Ismétlem, ez a jelenés a világnak ígért nagy csoda előhírnöke. Ezért Édesanyánk felettünk áthaladva tovább lebegett, oda, ahol ez az ígért kegyelem, a nagy Csoda végbemegy.
A gömb rendkívül lassan haladt. A történést szinte pillanatok alatt láttam végbemenni, de a jelenség lassan haladt célja megvalósulása felé. Jézus egy számot is mondott, de bármennyire szeretném, nem tudom kimondani. Ilyenkor kiesik emlékezetemből: Jézus elveszi tőlem. – Úgy tudnám érzékeltetni, hogy bár egy nap alatt is megtörténhetne, de egy évig is eltarthat az átalakulás. – Isten már a gömb elindulásakor kegyelmeivel mintegy besugározza Szűz Mária által az egész világot.
A mi áldott Jézusunk megismételte azt a látomást, melyet a bűn elhatalmasodása idején az 1930-as, 40-es években adott.
Akkor a mennyei Atya, büntetésre emelte igazságos, sújtó kezét, hogy elpusztítsa világot. De Jézus, az Irgalom, saját kezét odatette az Atya sújtó keze alá, de ez sem segített, mert a fenyegető Kéz lejjebb ereszkedett. Ekkor Jézus szemével kérte Édesanyját: Anyám, jöjj, segíts! – Ekkor a Szűzanya alátette könyörgő Kezét Jézus Keze alá. s erre a Mennyei Atya büntető Keze felemelkedett. (Akkor megértettem, hogy a Szűzanya Isten Irgalmasságának kisugárzása.) – De ez olyan fé1elelmet keltő élmény volt, hogy reszketek, ha eszembe jut.
Most, 1986-ban viszont azt mondja Jézus:
– ”Bízzatok, gyermekeim! A mennyei Atya, áldásra emelte fölétek irgalmas Kezét. Én az irgalmasság, és Édesanyám, a könyörgő Mindenhatóság, visszatartotta Atyám Kezét, mellyel lesújtani készült a bűnbe merült világra.
AZ ATYA ÉDESANYÁM SZEPLŐTELEN SZÍVE ÁLTAL IRGALMASSÁGOT NYŰJT AZ EGÉSZ VILÁGNAK!”
– ”Gyermekeim” – folytatta Jézus –, ”Szeplőtelen Édesanyám fényes érkezését Magyarországon is látni fogjátok, az Ő tovahaladását is. Kívánom, hogy gyermekeim ezt tudomásul vegyék. Járva, kelve, éjjel is figyeljétek Szeplőtelen Édesanyátok érkezését. Várjátok Őt örömmel, hívogassátok lángoló szeretettel. Készítsétek elő bevonulását hozsannával, hintsétek tele útját Üdvözlégy Máriákkal és áldozathozatallal.”
- január 31-én:
Születésem 86. évfordulójának éjszakáján hálát adtam Jézusnak, hogy hosszú életet adott. Azt mondtam: „Ha csecsemőkoromban hazavittél volna engem, ma nem fájna a szívem, nem hullatna könnyeket a szemem, mert rút bűneimmel sok fájdalmat okoztam Neked.” – Bár választ nem kértem, Jézus mégis így szólt:
„Kedves Gyermekem! Édesanyád bűnben fogant téged. Én irgalmas szeretetem kegyelmi erejével a keresztség szentségében életre keltettelek. Keresztséged, megtisztításod, s egyben megszentelő újjászületésed szentsége. Az Én lelkemben és kegyelmemben születtél újjá. Jelenleg tudtodon kívül csecsemőként Bennem élsz. Azért óvlak és szeretlek nagyon, mert kicsi vagy.
Mindaz, ami nyolcvanhat éven keresztül veled történt, isteni szeretetem művének kegyelmi munkája. Szeretetem nagy művéért örvendj, szeress és áldj Engem! S ha úgy érzed, hogy lelked gyengélkedik, olvasd el újra és újra leírt szavaimat.
Örvendj Velem, hiszen Szívemet adtam neked! Szeress, hiszen szeretetemmel árasztalak el, fogantatásod óta és szüntelenül hódítalak! Isteni lelkemet lelkedbe lehelem. Imádva dicsérj Engem, és dicséreted imádatával mindig Bennem élj!
Megáldottalak testeddel, hogy szeretetben éjjel-nappal Nekem szolgálj. Magamat istenségemmel és emberségemmel egészen neked adom, hogy soha semmiben hiányt ne szenvedj!”
Jézusomnak ezt a születésnapomra, talán az utolsó földi évfordulómra adott gratulációját az Ő szentséges utasítására le kellett írnom. S mivel mennyei szépségében vissza nem adható mert maga az élő Isten a szerzője, napokon keresztül írtam, írtam és újra írtam, hogy közben mindig újra és újra átélhessem ezt a teljességében és tökéletességében visszaidézhetetlen mennyei élményt. – Jézus pedig így folytatta:
„Kedves Leányom! Papjaimért imádkozz, hogy a kegyelem a lanyhákat az eddiginél nagyobb lendülettel a megtérésre, az engesztelésre, a bűnbánatra és áldozatos életre serkentse! – Bűnbánó lélekkel várjátok az egyre jobban közeledő nagy idő jöttét!”
