IV. fejezet
Általános tanítások
Bevezetés
Az ebbe a fejezetbe tartozó szövegeket négy csoportba osztottuk:
– A megvilágítások.
– Az erények kimunkálása.
– Imaélet. –, illetve
– Engesztelés.
- Megvilágítások
Isten eredete
Egyszer megkérdeztem Istent:
– Honnan származol, Istenem?
– „Önmagamtól, az Örökkévalóságtól.”
– És Jézus honnan származik?
– „Istentől, Önmagától és az Örökkévalóságtól”
– És a Szentlélek Isten lehelete honnan származik?
– „Istentől, Jézus Krisztustól, Önmagától és az Örökkévalóságtól.”
– Mi az Örökkévalóság?
– „Nincs kezdete, sem vége. Én magam vagyok.”
– És hol a Te országod?
– „Benned.”
– És hol az én országom?
– „Bennem. És a kettő egy!”
A misztikus életre való dolgok:
Egy alkalommal így szólt hozzám Jézus: „Minden ember Isten leheletéből él. Isten lehelete a lélek, amely fönntartja életünket. Ha a lelket megérinti Isten, Ő Önmagával találkozik. Önmagával egyesül a szeretetben. A test csak eszköz. Amikor Isten találkozik Önmagával a lélekben, a lélek úgy érzi, a test megszűnt létezni.”
Isten nem emberrel találkozik
Nem! Isten és ’én’ nem találkoznak! Isten Önmagával találkozik és Önmagával egyesül. Így tudtam meg, hogy az élet: Isten lehelete. Maga Isten, aki bennem él. Isten lehelete éltet engem.
A szentáldozás titka
Egyszer megkérdeztem Jézust: „A szentáldozáskor Isten van mibennünk, vagy mi vagyunk Őbenne?” Mire Jézus így válaszolt: „A kettő egy és ugyanaz. Az Én Testem és Vérem a ti testetekbe és véretekbe költözik. Én bennetek lakozom, ti meg Énbennem.”
Az Egyház Anyja
Jézus mondta: „A keresztség által mindenki részesül az istenélmény kegyelmében. De aki nem fogadja el a keresztség kegyelmi hatását, abban nem is terem semmi gyümölcsöt. A sátán nem látja, mi történik Isten és a lélek között. Ő csak figyeli az embert, és arcvonásaiból olvas. A sátán leolvassa a gonoszságot az ember arcáról, és bizonyos abban, hogy övé lesz a győzelem. Ebben a küzdelemben Isten ígéretére kell figyelni: „Ő megrontja fejedet, te meg sarka után leselkedel.” A Boldogságos Szűz azért lett az Egyház Anyja, hogy mindenkor gondoskodjék gyermekeiről. S nem is kér mást, mint azt, amit egy anya a gyermekétől: bizalmat, hitet. Ennek az ima és az engesztelés köntösében kell megjelennie.”
Üdvösség
Jézus mondta: „Ne aggódj amiatt, hogy ez, vagy az a lélek üdvözült-e. Ha valakiért mégis fohászkodni akarsz, mondd: „Jézusom, nem aggódom érte. Bízom irgalmas jóságodban. Legyen meg a Te akaratod, hiszen Te tudod, mily kedves volt nekem ez a lélek.” Egy lélekkel kapcsolatban se akarj egyebet. Te se akarj szentté válni. Csak szeress és merülj el Bennem. Mindig csak Rólam gondolkodj, Hozzám beszélj. Életed minden mozzanatában Velem találkozz. Én teszlek szentté. És minden várakozásodat felülmúlja majd az, amit így nyersz el Tőlem.”
Az egyesülés kulcsa
Jézus mondta: „A Velem való állandó egyesülés lényege, annak az átélése, hogy Én a léleké vagyok, a lélek pedig az Enyém.”
Hol van Jézus?
Egyszer, halálosan kimerülve, úgy éreztem, Jézus nincs velem. Ijedten kiáltozni kezdtem: „Jézusom, Jézusom, hol vagy?” Akkor Jézus így válaszolt: „Én mindig ott vagyok, ahol te; csak te nem vagy mindig ott, ahol Én. Gondolkozz el ezen.” Elgondolkoztam, s azt mondtam: ”Jézusom, áldott legyen igaz szavad!”
Szomjazó lelkek
Azoktól a lelkektől, akikkel a tisztulás helyén találkoztam, megtudtam mennyire szomjazzák Jézus Vérét. Jézusomat is megkérdeztem e felől. Ő így felelt. „Amíg a földön csak egy szentmiseáldozatot is bemutatnak, addig szent Vérem dúsan árad a tisztuló lelkekre s a szenvedő emberekre. Földi misztikus életemnek titka ez. E titkot csak a Legszentebb Háromság ismeri. Titok marad ez mindaddig, amíg az utolsó ember is el nem hagyja a földet.” Továbbérdeklődtem: „Jézusom, mi történik, ha a földön csak egyetlen szentmiseáldozatot mutatnak be?”„Szentséges Vérem akkor is ugyanoly dúsan folyna a földi emberekre, és a tisztulás helyén időző szenvedőkre.”
A bűnösökhöz vezető út
Éjjel Jézussal társalogtam, S látva, mennyire szereti a bűnösöket, ezt kérdeztem Tőle: „Van-e valami, vagy valaki égen és Földön, aki Téged a bűnös lélektől eltéríthetne?” Jézus így válaszolt: „Csupán a bűnös maga teheti meg. Azon kívül nincsen oly hatalom, amely irgalmas szeretetem előtt a bűnösökhöz vezető utat lezárhatná.”
Az Irgalmas Szeretet csókjai
Jézus mondta: „Ezek a szavaim mindenkihez szólnak, akik törekednek a jóra. Kedves gyermekeim! Az ember élete, ha Istenben folyik, mindenkor nagy érték. De mivel az emberi természet hajlik a rosszra, bízzatok irgalmas szeretetem jóságában, hogy gyarlóságaitok Nálam állandó megbocsátást nyerjenek. Bármily gyarlóságot is kövessetek el (itt Jézus hangsúlyozta, hogy nem bűnökről, hanem gyarlóságokról beszél), ha nyomban megbánjátok, és Hozzám futtok segítségért, csókot adok érte. Ha tízszer estek el naponta, tíz csókot kaptok érte.” „Ha azt mondjátok: holnap jobb leszek, magatokban bíztok, csókot nem kaptok.”
A lényeg
Egy éjszaka, amint fölébredtem, Jézushoz fordultam: „Itt vagyok, Uram, virrasztok.” – Ő így válaszolt: „Számomra nem az a fontos, hogy mit csinálsz. Az a lényeg, hogy mindig Mellettem légy.”
Hol a tökéletesség?
Olvastam a Szentírásban: „Legyetek tökéletesek”( Mt. 5.48 ), és elszomorodtam. Jézushoz fordulva ezt mondtam: „Jó Jézusom, hát hogyan is kérhettél tőlünk ilyesmit? Hogyan lehetnénk tökéletesek, bűnökkel, gyarlóságokkal, megterhelve?” Jézus így válaszolt: „Ha egy lélek Bennem él, akkor Én vagyok benne a tökéletes.”
Fiat
(Latin szó, jelentése: Legyen)
Jézus mondta: „Ahogyan a földön szüntelenül azt mondtam: „Atyám, legyen meg a Te akaratod”, neked sincs más feladatod. Amint emberként tettem, ezt cselekszem most is, istenségemben.”
Amikor Jézus ezt a szót kimondta: „istenségemben”, rávezetett a szónak rejtett értelmére. Ezt az értelmét csak az képes felfogni, aki Benne él, mivel e rejtett értelem emberi szavakkal kifejezhetetlen. De én, Jézus kegyelme által, felfogtam, miként éli át Ő Önmagában azt a „Legyen-t”, amelyre sokszor hivatkozott. Abban a pillanatban, amikor kimondta: „Fiat!”, láttam, hogy embersége és istensége egyszerre mondta; az egész Szentháromság egyesül az Ő akaratával. Világosan láttam, hogy Isten akarata, Fiat-ja akkor is megvalósulna, ha Ő semmiféle teremtményt nem teremtett volna (minthogy a teremtmények az Ő akaratának eszközei). Láttam, hogy Isten Fiat-jának nincsen sem kezdete, sem vége. Tudtam, hogy ez a Fiat Istentől ered és Benne van. Ez a Fiat az Ő akaratának éltető és megvalósító ereje és hatalma, amely nem más, mint a Szeretet. Egyszóval: láttam a legszentebb Szentháromság művét. Úgy láttam, hogy a teremtményeket illetően ez a Fiat egy fonál, amely Isten akaratából ered és két ágra bomlik. Ez a szétágazás Isten akarata és ereje által történt. A lelkekre vonatkozólag az egyik ág az örök üdvösséget, a másik az örök kárhozatot jelentette. De a Fiat nem egyformán érvényesült a két fonal esetében; az üdvösség Fiatját Isten szabadon mondta ki, ám a kárhozatét mintegy kényszerítve. A Fiat kapcsán az üdvözítő még a következőket mondta:
„Leányom! Föl akarom tárni előtted, hogyan kell megvalósítani a léleknek a Fiatot. Ha a lélek nemcsak szavakkal, hanem egész életével mondja ki, akkor egyesülök vele oly módon, ahogyan a Három Személy egy lesz az egy Istenben. Ha így egyesültem a lélekkel, akkor az már semmit sem akar tudni, látni, bírni, ismerni, szeretni és élvezni Kívülem. S ha ez a lélek hűségesen kitart Mellettem, közölni fogom vele magamat. Ebben a közlésben úgy ismerhet meg a lélek, ahogyan Én ismerem Önmagam. Ez a lélek a mennyországot fogja látni és ízlelni, mert Én vagyok a mennyország, és ahol Én vagyok és élek, ott találom meg dicsőségemet. Örömömet és boldogságomat megosztom azzal, aki az Én dicsőségem.”
„Azok, akik a Fiatot élik, nem lehetnek meg bizonyos öröm nélkül, amely kívülről is megmutatkozik rajtuk. Öröm nélkül az Én szeretetem lángjától égő lélek is ellanyhul, kedvét veszti, végül pedig hitetlenné válik.” Örömön az Úr nem a világias, bűnös örömöt értette, hanem a mennyei, szent, békés, csöndes derűt, amely fölmelegíti a szíveket átsugározva másokra is. A lelket megerősíti, és mind közelebb emeli Istenhez.
Én, méltatlan lélek, átéltem valóságban ezt az örömöt, nem az én érdememből, hanem Isten kegyelméből, Isten benső tapasztalásából. Jézus tárta föl előttem, hogy másoknak is továbbadjam. Ezekről a dolgokról még semmit sem hallottam, és járatlan vagyok, nem merészelek ezekről beszélni, ne hogy félreértsenek.
Ami az alázatos lelket illeti, csodálatos dolgokat mutatott nekem Jézus. Egy ilyen alázatos lélek Istent szinte kényszeríti, hogy hozzá leereszkedjék, mert az alázatos léleknek Isten nem tud ellenállni, amíg ugyanis az igazi alázatosságban marad. Mindent Istenben látni, Istennel mindenre képesnek lenni. Isten által mindent elérni – ez a titkok titka.
Oktalan világ! Oktalan ember! Hogyan tudtok Istenen kívül mást keresni? Miért nem elég nektek az Isten?
- Az erények kimunkálása
Jézus mondta: „Ne gondold azt, hogy Én kivételezek veled. Nem. Minden emberre egyforma bőséggel árasztom kegyelmeimet. A ti feladatotok annyi, hogy fölismerjétek.”
Az egészen szabad lélek szárnyalása
Jézus végtelen jóságában gyöngéden hajol le lelkemhez, mint egy anya gyermekéhez. Ilyenkor szeretnék elrejtőzni, nyomorúságom tudatában megsemmisülni. Minél mélyebbre süllyedek nyomorúságom mélységeibe, annál nagyobb szeretettel közeledik Ő hozzám és talál rám. Akkor hatalmába ejti lelkemet, és szeretettel oktat isteni dolgokra. Néha kifejezi kívánságát, hogy tanításait leírjam és így adjam tovább. Ezt teszem most is. Fáj, hogy ezt a megbízatást gyarlóságom miatt csak tökéletlenül vagyok képes teljesíteni. 1942 őszén, egy imádság közben, a következő tanítást adta az Úr: „Három dolog szükséges ahhoz, hogy trónusomat rövid idő alatt fölállítsam egy lélekben. Ezek: kristály, szárnyak és porszem. Szeretném, ha papjaim, különösen a lelki vezetők, gyakran beszélnének ezekről a dolgokról, és értékéről.”
Kristály
Nemcsak a test tisztaságát jelenti, hanem a lélek, a szív tisztaságát is. A léleknek nagy és kis bűnöktől egyaránt tisztának kell lennie, sőt, a szándékos hibáktól, és a könnyelműségből elkövetett tökéletlenségektől is. A hűtlenség, akár a legcsekélyebb dolgokban, rögtön beszennyezi a lelket. Tehát e téren négy tennivalótok van:
- Meg kell tagadnotok a testtől mindazt, ami rendetlen érzéki élvezet.
- Meg kell tisztítani szíveteket minden olyan érzelemtől, ami nem az isteni, természetfölötti szeretetből fakad.
- Az akarattól mindazt távol kell tartani, ami nem a jó és a helyes felé irányul.
- Gondolatvilágotokból száműzni kell mindent, ami földies – a múltra, jelenre és jövőre vonatkozó aggodalmaskodást –, mert mindez csak bepiszkolja a lelkeket, és Engem megakadályoz abban, hogy vele egyesüljek.
Szárnyak
Ez a lélek szabadságát jelenti. A lélek legyen szabad a testtől, a teremtményektől, a világtól; de legyen tele a szent dolgok iránti vágyakozással. Legyen a lélek szabad még attól a szándéktól is, hogy önmagát irányítsa, mert Én csak az igazán szabad lelkeket tudom magasba emelni és istenségem részesévé tenni.
Porszem
Szükséges, hogy a lélek elismerje és fölismerje, kicsoda Nálam nélkül valójában. Kell, hogy önmagát megvesse, jelenlétemben éppúgy, mint mások előtt. Nem szabad megengednie a gondolatot, hogy ő valami, vagy valaki, mert abban a pillanatban, hogy ezt teszi, Tőlem eltávolodik, és kegyelmet veszít.
Ha a lélek őszintén elismeri saját nyomorúságát és gyarlóságát, és mellét verve könyörög megbocsátásért – igen, amikor örül annak, hogy ő semmi, akkor átérzi, hogy nem is méltó semmire, s így nem csodálkozik gyarlósága miatt és nem keseredik el.
Ha megintem, nem sértődik meg, hanem őszintén elismeri, hogy hibázott, s tudja, hogy az életszentség nem az elbukásoktól való mentességben, hanem a fölkelés akarásából áll. Ezért, ha semmiségének tudatában egészen Rám bízza sorsát; nyomorúságában bizalommal és szeretettel tekint Felém, Reám. Nem csupán azért, hogy Tőlem kegyelmi adományokat kapjon, hanem hogy Nekem elégtételt nyújtson és megvigasztaljon elkövetett gyarlóságai miatt. Nagy alázatosságában önmagát inkább tartja méltónak az elvettetésre, mint a kegyelemre. Ezáltal akaratlanul is aranyláncot kovácsol, amely által a mélységekből égi magasságokba, az Isten közelébe jut, s Engem ugyanakkor arra késztet, hogy leszálljak hozzá és szívében fölállítsam trónusomat.”
Mialatt az Úr e három dologról beszélt, kegyelme által szemlélhettem is mindazt, amit elmondott. Ezek közül csak egyet említek. Amikor az Üdvözítő a lélek szabadságát említette, láttam, hogy egy bizonyos lélek azért nem képes e szabadságot elérni, mert hiúságból saját tulajdonságaival, testi szépségével volt eltelve, s ezekben örömét lelte. Ez a lélek azzal nyugtatta magát: mindez nem hiba, mert látom mások kiválóságait is. Az isteni kegyelem föltárta ugyan előttem, hogy az ilyen gondolatok nem tetszenek Istennek, de az illető elaltatta lelkiismeretét. Láttam, hogy ez a lélek le van bilincselve, s azt is láttam, hogy az isteni Üdvözítő nem tudott ebbe a lélekbe szépségével és erényeivel beköltözni. Valóban: a lélek csak akkor tudja a kegyelmet befogadni, ha egészen szabad. Más lelkeknél is láttam akadályokat, amelyek meggátolták az isteni fényt, hogy teljesen áthassa a lelket. Ezek a lelkek kívülről fényárban ragyogtak, de belül sötétség uralkodott. Azoknak a lelke viszont, akiknél semmi sem akadályozta az isteni fény bevonulását, bensőleg is ragyogott. A fény átjárta egész valójukat és megszentelte őket. Ezekben a lelkekben az Úr örömöt, dicsőséget, szépséget és szentséget talált – e lelkekben Ő volt minden.
Istenben nincs háborgás
Jézus mondta: „Semmiért ne izguljatok. Ne akarjatok valamivé válni. Ne kételkedjetek, ne méltatlankodjatok. Istenben nincs háborgás, izgalom, bizonytalanság.”
Az alázatos lélek értéke
Egy alkalommal az Üdvözítő rámutatott egy elöljáró nagyfokú alázatára, és azt mondta: „Vannak jegyeseim között oly vakok, akik nem veszik észre, mennyire leereszkedem hozzájuk elöljáróik által. Oly hidegek, hogy szeretetem lángja, amelyet elöljáróik által árasztok lelkük felé, a legkisebb mértékben sem éri őket. Leányom! Én mondom, és az Én szavam igazság: az alázatos lélek oly értékes Előttem, hogyha nem lettem volna emberré, egy ilyen lélekért emberré lennék. S ha a gonosz be tudná fogadni a kegyelmet, és Én megengedném neki, hogy egy rövid ideig egy ilyen alázatos lélek mellett élhessen, ez oly hatással lenne rá, hogy seregeivel egyetemben hamarább jutna el Hozzám, mint egy hideg és megkeményedett lélek. Ó, az Én jegyeseim kegyelmeim világosságában járnak, és mégsem látnak! A tűz közelében élnek, és mégis jéghidegek. De bizony mondom, eljő még az idő, hogy kiváló elöljáróik mellett látókká és áthevültekké válnak.”
A legmélyebb völgy
Míg Jézus beszélt, szemlélhettem egy bizonyos lélek alázatosságát. Az Üdvözítő megengedte, hogy a következőket közöljem:
Mialatt az Úr beszélt, láttam egy mélységes mély völgyet, ahonnét roppant lángnyelvek törtek elő. Hangot hallottam: „A legmélyebb völgyből tör elő a legnagyobb tűz.” Megértettem, hogy a völgy az alázatos lélek, a tűz pedig az istenszeretet.
Az elöljáróban rejtező Jézus
Az Üdvözítő így oktatott: „Ó, ha az Én jegyeseim sejtenék, hogy mily szomorú az Én lelkem, amikor kegyelmeimet, amelyeket elöljáróik által kínálok fel, milyen belső ellenkezéssel, zúgolódva, okoskodva fogadják! Elöljáróim által nemcsak kincseimet, hanem Önmagamat is felajánlom nekik. De ők elvetnek Engem, mert úgy adom nekik, amint Én akarom, és nem úgy, ahogyan ők szeretnék. Ha ők nem kívánnak elöljáróim által Velem egyesülten maradni, nem jegyeseimnek, hanem közönséges szolgálóknak nevezem őket. A menyasszony elnevezés csak azokat illeti, akik menyasszonyként élnek és életüket a vőlegénynek áldozzák. Ha az Isten szolgálatára szentelt lelkek azt akarják, hogy őket menyasszonyaimnak ismerjem, akkor ne kényük és kedvük, hanem akaratom szerint éljenek. Azt, amit elöljáróik, vagy a körülmények és események által küldök, fogadják örömmel!”
Különbségtétel
Máskor így tanított az Úr: „Nem szabad különbséget tenni az elöljárók közt! Az elöljárókat előírások szerint nevezik ki, nem pedig tehetség, előkelő származás, vagy a beosztottak kívánsága alapján. Amíg hivatását viseli, alattvalói számára nem egy közönséges ember, hanem az Én templomom: Én rejtőzöm benne. Nagy hibát követnek el azok, akik nem így gondolkoznak. Az alacsonyabb rendű elöljáró éppen úgy vezetője a rábízottaknak, mint a magasabb rendű – mindketten felelősek a rájuk bízott lelkekért. Ezért helytelenül cselekszenek mindazok, akik elöljáróimat ócsárolják, megvetik, mert egyúttal Engem és isteni Szívemet csúfolják és veszik semmibe. Saját Véremmel szeretném a szívükbe írni: addig vagyok velük, amíg ők az elöljáróikkal, és addig vagyok egyesülve velük, amíg egyek elöljáróikkal. Olyan mértékben osztom kegyelmeim, amilyen mértékben elismernek Engem az elöljárókban.”
„Az a lélek, aki Engem elöljárójában elismer, eléri, hogy szeretete egyesüljön az Enyémmel, amint egy csepp víz a tenger vizével. És ekkor már nem a saját érdekét, hanem az Enyéimet keresi. Az ilyen lélek már nem tudna megsértődni, vagy másokat megsérteni. Mindegy neki, az első, vagy utolsó helyre kerül, elöljárója nemes, vagy alacsony születésű, dicsőség éri-e, avagy megszégyenülés. Még az sem érdekli, több, vagy kevesebb kegyelmet kap-e. Nem ismer lehetetlent, mert tudja, hogy a Mindenható maga lakik őbenne. Szeretet és béke, öröm és engedelmesség: ezek azok a szárnyak, amelyeken elöljárójához repül, aki pedig, mint erős sasmadár fiókáját a magasba, a felhők fölé, a végtelenbe röpíti.” „Amikor az Én jegyeseim elöljáróik intézkedéseit bírálgatják, nagy sziklát hengerítenek Elém, és megakadályozzák, hogy hozzájuk közeledjem, és velük egyesüljek.”
Az Úr szava az elöljárókhoz
„Amit jegyeseimre vonatkozóan mondottam, szolgáljon intésül az elöljárók számára, hogy ne magukat keressék, hanem alattvalóik javát. Ha észreveszik az utamra hengerített követ, igyekezzenek eltávolítani, és megakadályozni, hogy a kövek felhalmozódjanak, s Engem falként válasszanak el jegyeseimtől. Vigyázzanak, ne sodorják jegyeseimet abba a veszélybe, amely esetleg hivatásuk elhagyásához vezethet.”
Az Úr megmutatta nekem a szerzetesek hibáit: pl. a szeretetlenség, ellenszenv, türelmetlenség, képmutatás stb. Ezek azok a kövek, amelyeket az elöljáróknak el kell távolítaniuk.
Az önszeretet
Jézus mondta: „Kedves Leányom! A következő figyelmeztetés mindenkinek szól: kerüljétek önmagatokat! Kerüljétek saját elgondolásaitokat, a fertőző és mindig veszélyes képzelgést, a csalódásokba torkolló üres fantáziálást. Az önszeretet szüli mindazt a rosszat, ami lelketekre nézve veszélyt jelent. Gyermekeim! Ha igazat adtok tévelygő gondolataitoknak (e szónál Jézus két kezébe temette arcát és felsóhajtott), akkor Engem, aki minden vagyok fölcseréltek magatokkal, akik pedig semmi vagytok. Így lesztek az örökös kárhoztatás szolgálói és imádói. Imádkozzatok! Gondolkodjatok józanul! Bölcsen cselekedjetek, amíg veletek a kegyelem!”
A kegyelem útja
Egy szemlélődő imám közben Jézus így oktatott: „Az Én utam a lemondás és a kegyelem útja. Életetek irányzéka az legyen, hogy komoly igyekezettel járjátok útjaimat. Lelketek ellenségének útja a bálványozó önszeretet. Imádkozzatok, s a kegyelem útján járjatok! Én, Jézus, azt akarom, hogy szentséges Véremmel megváltott minden testvérem üdvözüljön, s Velem éljen együtt mindörökké.”
A nehézségek elviselése
Gyakran támadtak életemben nehézségeim, amelyekről beszámoltam Jézusnak. Egyszer így vigasztalt: „A sok nehézség és baj elviselése dicsőségemre szolgál, ha azokat szelíd alázattal, szótlanul fogadod el Kezemből, és Nekem a lelkek javára fölajánlod.”
A szegénység
Valaki a szegénység evangéliumi tanácsáról kérdezett engem. Elmondtam neki azt, amit Jézustól tanultam: „Nagyon téved az, aki arra gondol, hogy csak egy kis szobája legyen, s akkor máris megvalósította a szegénységet. Az a fontos, hogy szívetek ne ragaszkodjék senkihez és semmihez. Ha Engem helyeztek mindenek fölé, akkor lakhattok akár színarany palotában is, nem számít. Ha van valamitek, mondjátok érte: „Dicsőség Neked Uram!” Ha elveszítitek, ugyanígy mondjátok: „Dicsőség Neked, Uram!” Valaki rászorul közületek valamire? Mondjátok: „Itt van, rendelkezz vele, a tiéd.” Az a lényeg, hogy a külső dolgok ne kössék gúzsba a lelketeket, szabadon fussatok Uratok felé. Örüljetek, ha van, de legyetek készek bármikor visszaadni Istennek adományait.”
Keserűség
Jézus mondta: „Nem szeretem, ha keseregtek. Amíg a kegyelem állapotában vagytok, semmi okotok sincs a bánatra. Mindenkinek elpanaszoljátok, mi bánt benneteket, hogy vigasztalást nyerjetek, s csak legutoljára fordultok Hozzám. Miért engeditek, hogy a külső dolgok indítsanak örömre titeket? Azt szeretném, ha Én lennék az első, a legkedvesebb, akinek elmondjátok gondjaitokat; ha annyira bíznátok Bennem, hogy semmi okot sem lelnétek a további kesergésre.”
A nyelv tőr
Jelenlétemben jóakaratú emberek igaztalanul szidtak valakit, aki sírva védekezett. Jézus eközben így beszélt hozzám: „Látod, leányom, a nyelv olyan tőr, amely megsebezheti, akár meg is ölheti a lelket. „Aki felebarátját nyelvével sebzi, a kárhozat útján jár (Szentírás: Aki azt mondja felebarátjának „bolond”, méltó a kárhozatra). Minden mű, ami a legkisebb bűnnel dolgozik, eleve kudarcra van ítélve – mondd meg ezt vádló gyermekeimnek.” Eszközeim ne bízzák el magukat. Ha gőgösek lesznek, felhasználom, összetöröm és eldobom őket.” Mondd meg ezt! A másikhoz pedig így szólt: „Alázattal és derűsen fogadd ezeket a megaláztatásokat, mert semmi sem hasznosabb a lélek és ártalmasabb az önszeretet számára. Én is alázatos voltam, Elmélkedj erről. Alázatosság formájában akarok élni a lelkekben.”
Böjt
Jézus mondta: „Nem elegendő kenyéren és vízen böjtölni. A böjti nap legyen a harag, a zúgolódás, a szúrkálások böjtje is, a nyelvé, az ajaké; éljetek a test tisztaságában e napon. E teljes böjt nélkül hiába imádkoztok, kitárt karokkal, oda sem hallgatok. Ajkatok még véres szentáldozás után s máris gyaláztok Engem. Ezért nincs hatása a virrasztásnak és a kitárt karoknak.”
A sátán egyszer arra bíztatott:
– Átkozz meg engem!
– Nem vagy eléggé megátkozva? – kérdeztem. – Csak átkozz meg, szeretném ha gyűlölködnél, ezzel őrajta ütnék.
A legkisebb tövis
Jézus mondta: „Egész életedre megajándékoztalak töviskoronám legkisebb tövisének fájdalmával. Nem baj, ha a természet ellenkezik a fájdalommal. Az a lényeg, hogy szívesen hordozd e tüskét, áldj és dicsőíts érte úgy, ahogyan majd az örök boldogságban teszed. Amíg a tövis fájdalmát érzed, szíved Hozzám emelkedik; amíg a szíved Velem van, nem fogsz fájdalmat érezni. Ha isteni kezemből szabadon elfogadod ezt a szenvedést, bebizonyítod, hogy igazán szeretsz. Öleld hát örömmel magadhoz a tövis okozta gyötrelmeket!”
A két legnagyobb ellenség
Jézus tanított erre is: az önszeretetre és a sátánra kell vigyáznunk leginkább. Mert rendszerint e kettő visz bűnbe bennünket. Nem szabad vitába szállnunk egyikükkel sem. Ha valaki azt mondja: ilyen, vagy olyan vagy, azonnal egyetérteni vele: igen, igaza van. Az önszeretet ilyenkor megsértődik. Jézust kell szeretnünk nagyon, S ha vádolnak bennünket, rögtön Hozzá kell menekülnünk: nézd, Uram, ilyen vagyok. Ha vitába szállsz a sátánnal, máris támad valami, ami elválaszt Jézus szeretetétől. A Jézussal való állandó egyesültségből nem szabad kilépni.
A kedvetlenség
A kedvetlenség, a rosszkedv, a levertség: a sátán leghatásosabb eszköze, hogy a lelket a kétségbeesésbe kergesse, és megfossza a segítő kegyelmektől. Ilyenkor mondd: „Jézusom, szeretlek” – s a sátán eltűnik.
Kétszínűség, képmutatás
Jézus és a Boldogságos Szűz jelenlétében nincs helye kétszínűségnek, képmutatásnak.
Jézus „megvakítása”
Gyarlóságaimon gondolkoztam, és azon, hogyan kéne megjavulnom. Jézus így szólt: ”Ha nem lennének gyarlóságaid, gondoskodnék róla, hogy legyenek. Mit kotorászol a trágyadombon? Ott nem találsz meg Engem. Csak arra legyen gondod, hogy Engem szeress. Ha Engem szeretsz, nem látom, nem tudom bűneidet. A szeretet elvakít Engem. Ilyenkor nem látok mást, csak azt, hogy a lélek szeret Engem, és Én őt. Te mindig tisztátlan vagy, s ha arra várnék, hogy tiszta légy, sohasem tudnálak szeretni.
„Legyen meg a Te akaratod”
Egy alkalommal így tanított Jézus: „Te ne akarj semmit! Ne akarj se adni, se kapni, se élni, se meghalni; mert amikor te akarsz valamit, akkor Én nem vagyok képes benned azt akarni, amit Én akarok. Te ne akarj még szentté se lenni, hogy Én tudjalak szentté tenni. Mert ha te akarod az életszentséget, abban a fokban nem fogod elérni, ahogyan Én akarlak oda eljuttatni. Ha te nem akarsz semmit, akkor Én akarok benned mindent. Amit Én akarok benned és a te nevedben, az mindig szent és tökéletes lesz. Mert Én vagyok a tökéletesség és a szentség. Ha te valamit akarsz, az mindenkor tökéletlen lesz, mivel te is tökéletlen vagy. S mert te egy nyomorúságos és tökéletlen teremtmény vagy, nem vagy képes azt akarni, ami igazán tökéletes, szent és nemes. Ezért ne akarj semmit, hogy Én akarjak Benned. Mondd hát gyakran: „Legyen meg a te akaratod!” Így tettem Én is, mint Isten és ember, s most sem teszek másként.”
Más alkalommal ezeket a szavakat mondta: „Embertestvéreim szeretete olyan, mint egy erős fénycsóva: elvakít Engem! Ilyenkor nem látok mást, csak a szeretetet, csak a szeretetet.”
Tisztaság
Jézus mondta: ”Leányom! A lélek csak akkor tiszta, ha Én élek benne. A szeretet az, aminek nem tudok ellenállni.” Megkérdeztem: ”Jézusom, mit szeretsz bennem?” Jézus így válaszolt: ”Mi mást szeretnék? Önmagamat. Te csak csendben és nyugodtan szeress Engem, a többivel ne törődj. Ha Rajtam kívül valami mással foglalkozol, nem tudok hozzád szólni.” Jézus ekkor megtanított arra, ne foglalkozzam azzal a gondolattal, hogy meg fogok térni, én, magam, saját erőmből! Az emberi törekvések határt szabnak az Ő szabad cselekvésének, megkötik isteni kezét. A sátán, ha látja, hogy másként nem bír el egy lélekkel, fölkelti benne a mind nagyobb szentség elérésének vágyát. De e gondolat örve alatt a lélek önmagával foglalkozik, és nem Istennel.
Ha tudom, hogy a kegyelem állapotában vagyok, de mégis gyötörni kezd a bűntudat, így kell szólnom: ”Sátán, távozz tőlem! Én tudom, hogy semmi vagyok, de Jézus így szeret engem!” Jézushoz kell menekülni, csak Vele foglalkozni.
A panaszkodás
Jézus mondta: „A panaszkodó ember tömérdek bűnnel sérti meg isteni jóságomat. Az ilyen ember ajka legtöbbször önzésből, féltékenységből, hazugságból, dölyfösségből szól. Sokan, nagyon sokan kárhoznak el a szeretet ellen vétkező nyelv bűnei miatt.”
Meg kell semmisülnünk
Mérhetetlenül meg kell semmisülnünk az Úr Jézus előtt. Őt, a mindenség Urát csak az vonzza. ha mélységesen tudatában vagyunk saját semmiségünknek.
Jézus tanítása a sértődésről:
Jézus arra tanított, sohasem szabad megsértődnöm. Hogy jól megjegyezzem, ezért három pontba foglalta az oktatást:
- Azonnal arra gondolj, ha megsértenek, Én már előbb
tudtam róla, és megengedtem azt, hogy
megtörténjék.
- Fogadd el azt, kérlek szépen, és így szólj Hozzám:
„Bocsáss meg neki, hiszen igaza van, ha nem is
ezért, más rejtett bűnömért megérdemeltem. Légy
irgalmas hozzám Jézusom.”
- Nagyon vigyázz arra, hogyan adod tovább! Lehetőleg
ne mondd el senkinek. Ha mégis szükséges, így
szólj: „Fájt nekem, hogy ez meg az történt, de lehet
hogy igaza volt, annyi hibám van, amivel
megsérthetek másokat…”
Szűzanya egy aggodalmaskodó Édesanyának:
„Édes Kisleányom! Rosszul esik Nekem, ha kételkedsz Bennem. Növeld bizalmadat egészen az emberi esztelenségig, nem hagyom, hogy csalódj Bennem! Nem vagyok-e szeretőbb Édesanya, mint te?
Légy megelégedett, és boldog a sorssal, amit isteni Fiam kijelölt neked. Terveidet anyai Szívembe zárjad, így vagy kedves Jézusnak és Nekem. Ahogy te szereted gyermekeidet, és gondoskodsz róluk, annál sokkal jobban szeretlek, és gondoskodom rólad. Tenyeremben hordozlak, és segítő kegyelmeimmel elhalmozlak olyan fokban, ahogyan te Belém kapaszkodol. Viszonzásul azt kérem tőled: Sajátítsd el azt a szép gyakorlatot, hogy mindig mosolyogva beszélj Velem, családoddal, és mindenkivel, akivel találkozol. Ez a gyakorlat legyen mindennapi kegyelemkenyered, amíg élsz.
Valahányszor mosolyogsz valakire, Én is rád sugárzom mosolyomat. Ez lesz kettőnk szerető titka. Üzenetemet főleg akkor olvasd, amikor az élet keserűsége közeledik szívedhez!”
Csak néhány percet …
Jézus: „Édes Kislányunk! Jólesik Nekem, ha szenteltek néhány percet arra, hogy Rólam beszéljetek. Jólesik, hogy érdemesnek tartotok erre.”
Ekkor bámultam és csodáltam Jézus nagy alázatosságát és szelídségét, amit ha ismernénk, sírva fakadnánk örömünkben. S kértem őket, rendszeresen szánjanak a családban, a gyermekek részvételével néhány percet arra, hogy Jézusról beszélgessenek. Jó lenne, ha minden család szánna erre időt. Jézus csak néhány percet kér.
- Imaelmélet
Csak nézni kell
Csak nézni kell Jézust, Reá gondolni, megölelni Őt. Ha így teszel, Ő is megölel téged. Csendben figyeld és hagyd, hogy Ő növekedjék, te pedig kisebbedj. Jézus és a lélek: mennyei szerelem. Élvezni kell Őt, látni, érezni és élvezni tekintetét. Benne kell megpihenni, átélni istenségét.
Advent
- nov. 21-én megkérdeztem Jézust: „Jézusom, hogyan éljünk az ádventi szent időben?” – Ő így válaszolt: „Éljetek mélységes csendben, mind lélekben, mind testben. Szent életet élve imádjátok Istenségem és emberségem teljességét, amely Szeplőtelen Édesanyám Szíve alatt rejtőzött. Végtelen szeretetem örömével várjatok, tiszta szívetek melegével leborulva fogadjatok, ti, akik isteni szeretetem ölében éltek.
Ha az adventi szent időben örömöt akartok szerezni Édesanyámnak, naponta háromszor, bensőséges tisztelettel és térden állva mondjátok el az Úrangyalát, amint Édesanyám is térden állva fogadta az angyal üdvözletét és az Ige megtestesülését. Az ima időbe kerül, a térdenállás áldozatot kíván. Ezt az áldozatot Szeplőtelen Édesanyám szívesen fogadja és az alázatosság kegyelmével viszonozza. Így benneteket közelebb vezet Hozzám, az Igéhez, amely Őbenne megtestesült.”
”Szeress Engem!”
„Magad helyett Velem foglalkozz! – mondotta nemegyszer Jézus – és ha így teszel, eggyé leszünk a szeretetben. Miért nem dobod hát magad karjaimba? Miért nem hagysz Engem szóhoz jutni? Szeress Engem! Áldj Engem! Földi életem során Én mindenkor áldottam a mennyei Atyát. Mint az Ő Fia, áldottam Ő t mindenért, ami Velem történt. Mindig csak Vele töltekeztem. – Dicsérj Engem, imádj Engem, áldj Engem! Kérd, hogy tiéd legyek, minden mozdulatod, szavad, gondolatod, egész végső célod Én legyek, hogy a mélyből a csúcsokra eljuss. Ez a világ nem múlik el anélkül, hogy mindaz, ami a kinyilatkoztatásban van, be ne teljesedjék. Olyan lét előtt áll a megtisztuló és kegyelemben újjászülető emberiség, amely az első emberpár számára megadatott a Paradicsomban. A Paradicsomban leírt öröm és boldogság vár mindazokra, akik megtérnek és a nyolc boldogság (Vö. Mt. 5,3.) szeretetében élnek.”
Jézus összefoglalta, hogy miből álljon az én imám, és mindazoké, akiket a szóbeli ima már nem elégít ki:
- Élj mindig isteni szent jelenlétemben.
- Mint igaz valóságot éld át, hogy Én benned élek.
- Életed minden mozzanatában te Énvelem találkozol, és Én veled.
„Jézusom, mit tegyek, hogyan éljek szent Jelenlétedben, ha másokkal beszélek?
„Maradj akkor is Bennem, és soha ki ne lépj Belőlem. Figyeld testvéred szavait, és ajánld Nekem ügyét, vagy lelkét. Ha olyan embert küldök hozzád, aki arra kér, hogy imádkozzál érte, és eszközölj ki számára valamilyen kegyelmet, te csak ennyit mondj: „Igen”, s Én máris cselekszem. Ha az illetőnek szüksége van arra, amit kér, megkapja, ha azonban lelkének kárára volna, megtagadom kérését.”
Azóta mindig így teszek. Jézus e beszélgetések közben sokszor feltárja előttem testvéreim azon szándékait és gondolatait, amelyekről hallgatnak. Amíg ők beszélnek, én Jézusban hallgatom, Jézusnak ajánlom őket és imádkozom értük. Ha Jézus megmutatja nekem, hogy szenved bennük egyes bűnük, rossz szokásuk, tökéletlenségük miatt, akkor engesztelek értük. Ezt teszem mindenkivel, akivel csak találkozom életem folyamán.
Jézus sokszor említette, hogy legtöbbször azért nem hallgatja meg imáinkat, mert nem hagyatkozunk teljesen Őreá; mert megszabjuk Neki, nem így, hanem úgy intézze el ügyünket; mert nincs bennünk bizalom Őiránta; mert nem hisszük, hogy egyedül Ő az, aki valóban a mi javunkra és örömünkre tudná elintézni bajos ügyeinket.
„Bennük vagyok”
Mivel tanulatlan vagyok, Jézus éveken át oktatott. Amikor másokkal beszélgettem, mindig láttam Jézust, amint mellettem áll, azért egy-egy mondatba belefűztem: „Jézus itt van közöttünk!” – De Jézus kijavította: „Nem, kisleányom, nem! Én nem mellettük, nem közöttük, Én bennük vagyok!” – Ekkor megmutatta nekem, hogy minden lélekben Ő él. Így tanultam meg lassan, hogy imádság közben ne a felhők között képzeljem el az Istent, hanem önmagamban keressem Őt. Ő közelebb van hozzánk, mint mi önmagunkhoz. S ha így áll a helyzet, vajon mi nehézség van abban, hogy mindig Vele beszélgessünk? Ami engem illet, nekem ez a gyakorlat olyan szárnyakat adott, amilyent a szóbeli ima sohasem. A szóbeli ima közben sokszor arra vágytam, bár jutnék már a végére, holott éreztem Jézus édességét. Ennél az imánál azonban soha sincs vége a beszélgetésnek, vagy a szerető hallgatásnak. Minden testvéremnek, aki lelki életet akar élni, ezt az imafajtát ajánlom.
Jézus felszólított, ha bárki jön hozzám, mindig úgy fogadjam, mint ahogyan a Szűzanya fogadta őt. Így tudatosította bennem, hogy Ő él a felebarátban. S ha örömet akarok Neki szerezni, akkor szerezzek örömet testvéreimnek.
– Jézusom, és ha valaki halálos bűnben él, akkor is Neked szerzek örömet?
Akkor Jézus megmutatta nekem egy ilyen testvérem lelkét. Legnagyobb megdöbbenésemre Jézus nem hagyta el, hanem benne élt. De hogyan? Úgy, ahogyan a keresztúton oly sokszor láttam: összeverve, nem volt rajta semmi épség, annyira eltorzulva, hogy még a Szűzanya sem ismert azonnal Szent Fiára, amikor megpillantotta; úgy összeverték az Ő gyönyörű szép Jézusát. Csak akkor ismerte meg, amikor ránézett. A szeméről ismerte meg, a tekintetéről. Így nézett ki Jézus ebben a lélekben! Sebei véreztek, könyörögve nézett rám fájdalomtól elgyötört tekintetével: Segíts, imádkozz ezért a lélekért! Értem: hozz áldozatot, szenvedj érte, hogy megmenthessem!
Így tanultam meg, ha valaki bűnös, még több szeretettel kell körülvenni, mivel Jézus szenved benne, Neki nyújtunk enyhülést.
Megkérdeztem Jézust: „Hogyan találkozom Veled életem minden mozzanatában?”
Jézus megmagyarázta nekem:
„Kisleányom, ha sikerül valamit elvégezned napközben, vagy valami öröm ér, mondd azonnal: „Áldott légy! Köszönöm!” Ha pedig nem sikerül, mondd: „Áldott légy! Köszönöm!” – Megérdemlem háládat, mert nem tudod, milyen kincset készítek neked arra az esetre, ha elfogadod kezemből a kudarcot és szenvedést.” – volt Jézus válasza.
„Ha valaki bajban és szenvedésben is áld Engem, megtett mindent, amit ember megtehet. Ennél többet nem is kívánok. Ez többet ér, mintha ostorozná magát egész nap, vagy reggeltől estig követ törne.”
(Natália nővér 30 éven át végzett szigorú önostorozást és sokat böjtölt. Aszkézisére jellemző, hogy deszkán feküdt, párnája egy darab kő volt, csak három órát aludt éjjelente, a többit virrasztásban töltötte Jézussal, aki sokszor elvitte a szenvedés kertjébe, ahol Vele együtt szenvedett. – Minderről úgy nyilatkozott: „Jézus sokat küszködött velem, míg megtanultam, hogy a Vele való egyesülés minden önostorozásnál többet ér.”)
Enyém vagy s ez éppen elég ahhoz, hogy akár örömben, akár bánatban mindig boldog légy, és boldogan szolgálj Engem úgy, hogy másoknak örömet szerzel. Sok olyan lélek van, aki közel áll Hozzám, mégsem találkozik Velem így, élete minden mozzanatában. Az öröm is, a bánat is elszakít Tőlem, ha nem tanulod meg, hogyan találkozhatsz Velem. Ha viszont mind örömben, mind bánatban Velem találkozol, Velem egyesülsz, közömbös lesz számodra mindkettő.”
Mit gyakoroljunk?
Jézus üzenete egy paphoz, aki mindenáron erőszakkal akart lelkeket menteni, s ezért nagy buzgón mindig izgalomban volt, mit mulasztott el vajon, s mit kell még tennie:
– „X semmit se csináljon erőszakos erőfeszítéssel. Többször merüljön el Bennem. A lelkipásztori munka eredményét pedig bízza Rám. Ha teljesen Rám hagyatkozik és Bennem megnyugszik, akkor eredményes lesz Értem végzett becsületes munkája, és nem felel semmiért. Akkor téved, ha arra gondol, hogy erőszakos erőfeszítéssel kell eredményt elérnie. X. lelkében ég az Irántam való szeretet és Engem keres. De ne önmagától várja az eredményt. Ez az izgalom akadályozza abban, hogy elmerüljön Bennem.”
Mikor nehézségek elől külföldre akartam menni, Csehszlovákiába, az Úr Jézus így szólt: „Ha itt maradsz, ölemben hordozlak, ha kimész, térdem alá csúsztatlak.” – Itthon maradtam, s megszólás, üldözés (ismerős részéről), félreértés, bujdosás stb. lett az osztályrészem…
A Boldogságos Szent Szűz szolgálata
Ha sokat foglalkozunk Szeplőtelen Édesanyánkkal és apostolkodunk az Ő ügyében, percig se aggodalmaskodjunk azért, hogy az Úr Jézus ezért megneheztel ránk. – „A Szűzanya önmagában nem létezik – Szeplőtelen Édesanyám és Én egy vagyunk. – Ha valaki Engem szeret, Szeplőtelen Édesanyám olvadozik az örömtől” – mondotta egy alkalommal Jézus.
Minden tevékenységünk előtt: munka, rózsafüzér, elmélkedés stb. az Úr kívánságára fohászkodjunk így: „Szeplőtelen Édesanyám örömére!” – A mennyei dicsőségben a Szűzanya nem önmagában létezik, de nem is oldódik fel a Szentháromság világában. Ő Krisztus megdicsőült emberi természetével azonos ragyogásban részesül. Ez teszi Őt képessé arra, hogy nekünk, gyermekeinek, fölfedhesse a világmindenség és az örökkévalóság elrejtett dolgait, hogy nyíltan kimondjon tényeket a múltat és jövőt illetően. Ő, Jézus Anyja, kimondhatatlanul boldog akkor, ha ragaszkodunk az Oltáriszentségben továbbélő Szent Fiához. Ellenben Jézus nem örvend annak, ha a lélek mellőzi a Szűzanya tiszteletét. – „Amit Szeplőtelen Édesanyámnak mondasz, Nekem mondod, s amit Tőle kérsz, Tőlem kéred.” Ezek Jézus szavai.
Mindezek igen titokzatos és elrejtett dolgok. A halál után majd egészen másként látjuk a világ és a túlvilág dolgait, mint most és itt látjuk. Testben nem vagyunk képesek teljességében megélni Isten szeretetét, hiszen a szeretet, ahogyan Isten fölsége és dicsősége is, emberi nyelven ki nem fejezhető. A szavak vakon tapogatóznak, amikor titokhoz érkeznek. Jézus sok mindent éppen ezért nem magyarázott el tanítványainak. Amikor Jézus azt mondja: „ … ezt csak a mennyei Atya tudja, még a Fiú sem” -, arra utal, hogy a nyelv adta keretek nem elégségesek az illető igazság kifejtésére.
„Ami az enyém, a tiéd is”
Egy Jézushoz mélységesen ragaszkodó lélek általam kérdezte meg az Urat: mit tegyen még? Jézus így válaszolt: „Nagyon szeress! A te szereteted vonzza Szívemet feléd, hogy a szeretetben összeforrjak veled. Nagy kegyelemben kívánlak részesíteni, de ehhez sok mindenről le kell mondanod, ami az anyagi javakat illeti. Úgy kell az anyagi javakat használnod, mintha semmik volnának, mintha Velem egyesülnél általuk is. Számodra ne legyen senki és semmi, csak Én. Szívedhez nem tapadhat olyan dolog, ami nem Én vagyok. Miután összeforrtunk a szeretetben, életed és ennek fenntartásához szükséges anyagi javak is mind Engem illetnek. De az egyesült szeretet alapján, ami az Enyém, a tiéd is egyben.”
A fönti elvek az én életemben úgy jelentek meg, hogy nekem az utolsó tűről is le kellett mondanom, ami nagyon nehéz volt. A leggyötrelmesebb arról lemondani, amit a legkevésbé adnánk oda, amiről úgy képzeljük, mindenképpen szükségünk van rá. De ha egyszer már megtörtént a lemondás, a szív hirtelen szabaddá válik, s akkor akár vissza is kaphatná az elvetett dolgokat. Lakhatsz akár aranypalotában is, nem számít, ha a szíveddel nem ragaszkodsz semmihez, s bármely pillanatban le tudsz róla mondani, ha Jézus úgy kívánja. S mintha megnyílt volna előttem egy könyv, Jézus fenti szavai hallatán láttam a szavakban rejlő kincsek garmadáját. „Vigasztalást ne az anyagban keress, hanem Énbennem.” – „Örömben és boldogságban szolgálj Nekem.” – Elmondhatatlan, mi minden rejtőzik Jézus szavai mögött.
- Engesztelés
A kegyelem kiáradása
Jézus mondta: „Nagyon sok engesztelésben benne van az emberi tökéletlenség. Betolakodik az emberi hazugság. Egyetlen biztos út van: ha Szeplőtelen Édesanyámmal engeszteltek. Vele az engesztelés tökéletes lesz.”
A Szűzanyával egyesült engesztelésben nincsen torzulás, nincsen ferdeség és bűn. A Vele egyesült engesztelés mentes minden tökéletlenségtől. A Vele egyesült engesztelők a Szeplőtelen Szűz hitével engesztelnek. Amit a szórakozottság, fáradtság és egyebek miatt tökéletlenül végeznek, fedhetetlen lesz a Szűzanya által. Csak kérnünk kell Őt, szívből és őszintén, akkor Mária velünk imádkozik.
Egy imaközösséghez
Jézus szavai: „Elfogadom kicsiny csoportotok engesztelését. Engesztelésetek azért volt Számomra kedves, azért lett kegyelemmel teljes, mert tökéletlenségeitekkel Szeplőtelen Anyámhoz menekültetek.”
Jézusnak nagy örömére szolgál, ha mindenkor Márián keresztül fordulnak Hozzá. Az Isten Fia a Szűzanyában áld meg bennünket és az egész emberiséget. A bűnökbe merült világot Szeplőtelen Édesanyja által kívánja megmenteni.
„Kevés az engesztelés”
Sok kegyelmet hoznak le a földre az imák és engesztelések. A vezeklések megrövidítik a szenvedést… Kedvesek az engesztelő könyörgések, de kevesek.
A dicsőséges korszak
Eljő a Szűzanya dicsőséges korszaka. Lehet, hogy még én is megérem a szenvedések megrövidítésének idejét. – Megkérdeztem Jézust: „Jézusom, mondd meg, milyen szándék kedves a Szűzanyának?” – Jézus így válaszolt: „Imádkozd a rózsafűzért mindig Szeplőtelen Édesanyám örömére, mert Ő nagyon sokat szenvedett földi életében, ám szenvedései ismeretlenek maradtak az emberek előtt. S azóta is kevés öröme és sok bánata van az emberekben.”
„Leányom! Ne számolgasd, mennyit imádkoztál. Én számon tartom azt. A számolgatás megzavarja a kegyelmek harmóniáját.”
Kit keres Jézus?
Imádkoztam, s láttam, hogy Jézus valakit keres. Megkérdeztem Tőle: „Jézusom, kit keresel?” – Így válaszolt: „Édes leányom, az embereket és a papokat keresem. Nehéz őket megtalálnom, de még nehezebb megközelítenem, oly mélyre ásták magukat az önszeretet sarába. Kérlek benneteket, imádkozzatok állandóan értük és engeszteljétek a mennyei Atyát e bűnökért. E nélkül aligha térnek meg. Sok áldozatot kell hoznotok, hogy bűnös népem és papjaim megtérjenek, különben hasztalan haltam meg értük.”
A legkedvesebb ima
Engesztelő imám közben lelkem ellensége azt mondta: „Imáid Isten előtt semmit sem érnek, kár az időt pazarolnod!”, – Mindezt oly csendesen és nyugodtan mondta, hogy szavait majdnem összekevertem Jézuséival. Azonnal Jézushoz fordultam: „Uram, mikor kedves Előtted imádságom?” – Ő így válaszolt: „Akkor, amikor Bennem elmerülve szótlanul pihensz, nem törődve azzal, mi történik körülötted.” – Megkérdeztem: „Mikor vagyok Benned elmerülve?” – „Amikor Jelenlétemben az a tudat hat át, hogy testben alszol, lélekben pedig Bennem ébren élsz.”
Az arany nyílvessző
Az Üdvözítő egyszer azt mondta nekem:
– „A káromkodás olyan, mint a mérgezett nyíl, amely megsebzi Szívemet. Neked viszont, leányom, arany nyílvesszőket akarok adni, amelyekkel kiengesztelheted az Isten Neve elleni káromlásokat és gyalázkodásokat.” – Ekkor az Úr a következő imára tanított: „Dicséret, imádás, szeretet és magasztalás az Isten szent Nevének minden teremtmény részéről, amelyet Isten alkotott a mennyben, a földön, és a föld alatt. Különösen illesse tisztelet és dicsőítés az isteni Nevet az Oltárszentségben jelenlévő Jézusnak legszentebb Szíve által, és Máriának szeretettel teljes Szeplőtelen Szíve által.”
„Ó Jézusom, kívánom, hogy a lelkek iránti szeretettel teljes szomjúságod mindenkor kielégítést nyerjen, s hogy Téged minden emberszív igazán szeressen és vigasztaljon! Amen.”
